Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
— 94 — az idegennyelvű és nemzetű vevők nemzetiségünket veszélyeztethetik. De hiszen én csak hazánk lakosairól szólok, s azoknak is, ha jogokat bírni akarnak, a nemzeti nyelv tanulását és tudását kötelességükké kívánom tétetni, a mire egyébként is törekedik a törvényhozó hatalom. A király nem erősítette meg az úrbéri kötésekről alkotott törvényt. 1834-ben újból tárgyalni kellett. Deák F. a királyi válaszban az országgyűlés legforróbb óhajtásának megsemmisítését látta, bár az országgyűlés kezdetén remélte, hogy nem lesz nehéz az adózó nép állandó boldogságára irányzott törekvés czélját elérni, mert nemcsak az ország rendéinek többsége, hanem a fejedelem is mindig csak a népet és ismét a népet emlegetve, sürgette az urbérnek első helyen tárgyalását. . . . Ugyanazon kormány, mely az adózó népnek sorsát oly gyakran emlegette, rajta mindazáltal önhasznának föláldozásával csak ritkán segített; ugyanazon kormány, mely a jelen királyi válaszban tőlük ismét áldozatokat sürget, de hazánknak vérző sebeit többszöri keserű panaszaik után sem orvosolja: most itt úgy látszik csak azt akarja, hogy engedményeink által jobbágyaink a királyi kincstárt gyarapító közterheket könnyebben viseljék; de hogy ezen nép az iparkodásnak és művelődésnek magasabb fokára emelkedne, föltalálja önkeblében tulajdon erejének és szorgalmának gazdagon jövedelmező tőkéjét: erre teljességgel nem hajlandó. . . . Azt állítani, hogy a földnek tulajdona egyenesen a földesurat illeti; azt mondani, hogy minden jobbágyi adózás a földesurnak kétségtelen sajátja és mégis megtagadni tőle azt a jogot, hogy ezen sajátját alku szerint jobbágyainak szabadon és örökös szerződés mellett átadhassa, valóban annyit tesz, mint a tulajdonnak minden józan értelmét keserűn kigúnyolni s a tulajdonosnak szabadságot szükség nélkül, sőt a közjónak kárával, semmivé tenni. Nem azért gyűltünk pedig itt össze, hogy a hasznos szabadságot korlátozzuk, hanem hogy szabadságot terjesztve, védve s erősítve, polgártársainkat boldogítsuk. Nem is új és szokatlan intézkedést kívánunk mi, csak azt,
