Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
VIII. Emlékbeszéd Deák Ferencz születésének 100-ik évfordulójára. Felolvasta 1903. okt. 17-én: Török István dr., igazgató. Kedves Ifjúság! Legyen ez óra a hála és emlékezés megszentelt órája. Jer közelebb hozzám, érezd meg szivemnek hevesebb dobbanását, midőn Deák Ferencz nagy hazánkfia emlékének a kegyelet koszorúját fonogatom. Vedd észre, vésd emlékedbe, mily hosszú időn át, mily kitartással, igazsággal, emberszeretettel védelmezte a föld népét, a vallás szabadságát, segítette győzelemre a magyar nyelv jogát, a szólás- szabadságot, alkotmányunk átalakítását s mily méltósággal vezette nemzetét és királyát a kibékülés útjára. 1833. május 2-án a botbüntetés ellen szólalt fel ; később (junius 15-én) a jobbágyok személy- és vagyon- bátorsága mellett beszélvén, fejtegette, hogy van egy törvény, mely minden törvények felett örök és változhatatlan, melyet a világ kezdetétől ennyi századokon keresztül semmi álokoskodás sarkaiból ki nem forgatott, semmi hatalom és erőszak el nem nyomhatott; egy oly törvény, melynek legkisebb sértését keserű bosszúállás követte mindenkor, egy oly törvény, melyet az alkotó minden jobb embernek szivébe vésett, mely nélkül polgári alkotmány erősen nem állhat, mely nélkül írott törvény igazságos és boldogító nem lehet és ez: a természetnek szeghetetlen szent törvénye. Ezen törvény parancsolja, hogy minden embernek személye sérthetetlen legyen.------Deák F. Nem úgy kérte ennek bizt osítását, mint kegyeimet vagy ajándékot, hanem mint igazságot, melyet az emberiség javainak megsértése nélkül meg sem lehet tagadni.
