Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
Az iskolai istentiszteletek a vallásos nevelés szolgálatában. — Tanári székfoglaló; tartotta Tarkanyi György, a kolozsvári ev. rcf. koll. vallástanára. — Hosszú, küzdelmes bolyongás után, hogy el ne hagyjam többé, a szülei házba megtért gyermek meghatottságával állok itt, az édes Alma mater régi, kedves ismerősként köszöntő százados falai között. Huszonhat évvel ezelőtt történt, úgy lehet épen ebben a perczben, hogy örömtől repeső szívvel megcsókoltam az egyszerű földmívesnek, poraiban is áldott jó édes apámnak nehéz munkától kérges kezét, hogy verejtékkel szerzett filléreiből lefizette érettem az első tandíjat és én, mint az elemi második osztály tanulója, szivemben égő vágygyal, kibe- szélhetetlen sejtelmekkel a szalmafödeles házból beléptem abba az új világba, a mely ez intézet falain belül lakik. Tíz éven át volt ez a hely második otthonom, tíz éven keresztül nevelt, készített arra a pályára, a melynek rengetegét járva, azóta nem egyszer álltam ott, hogy tévútra jussak; nem egyszer állottam szédítő örvények, mély szakadékok felett; tövisei nem egyszer megvérezték lábamat, hogy sokszor óhajtottam: vajha soha ne léptem volna útjára, vajha maradtam volna mindvégig az ősi barázdák mellett és mégis-mégis hálával és szeretettel gondoltam mindig az édes Alma materre és azokra a jótéteményekre, a melyeket cselekedett velem és most egyik munkásaként, vezetőjeként visszatérve falai közé, áldom a gondviselést, hogy legalább szerény kamatát visszafizethetem annak, amit lelkiekben, szellemiekben tőle nyertem.