Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
— 20 — lyekből a természet háztartása a N. veszteséget maga, emberi segítség nélkül pótolni tudja. A kérdés, vájjon a magasabb rendű növények meg- tudják-e kötni a levegő N-ját, már Pristleyt foglalkoztatta. Pristley úgy találta, hogy igenis tudnak n-t megkötni és assimilálni, testük felépítésére használni a növények, mig Saussure az állítást czáfolta. A kérdés pontosabb tudományos vizsgálata Boussignault-lal (1838-ban) kezdődik. Első kísérleteiben a Trifolium (lóhere) zárt edényben nevelt plántái olyan N. nyereséget mutattak, mely nem származhatott a talajból, csupán a levegőből. Úgy magyarázta, hogy a levegő NH3 gázai felhasználásából ered e N. szaporodás; a növény assimilálni N-t szerinte nem tud. 1851—53-ban folytatja kísérleteit. Az elzárt edényben nevelt paszuly (Phaseolus) gyökerein gumócskákat látott s tapasztalta, hogy a növény és talaj együtt több kötött N-t tartalmaztak, mint kezdetben. Különösen a talaj köt B. szerint N-t. Vilié G. a gabonán és Lupinuson (pillangós takarmány növ.) végzett hasonló kísérletek alapján kimondja, hogy a növények N-t assimilálni tudnak. Szembeötlik, hogy erdők, magas hegységek mezői trágya nélkül is folyton termelnek kötött N-t s táplálják a rajtuk legelő állatokat. Több kísérlet és tapasztalat szólott a növényeknek tulajdonított N. fixálás mellett, de a valóságos okot kimutatni nem sikerült. Schloesing a levegőben áramló ammóniák felvételének tulajdonította a N. szaporodást bizonyos növényekben. Kísérletei szerint a talaj rothadásból származó ammo- niakot gőzölög ki — épen így a tenger is — ezt értékesítik a N-mal különben rosszul ellátott növények. Ez esetben azonban a légkör szabad N-ja szerepet nem játszik, a természet háztartásában a kötött N. nem szaporodik. Berthelot a légköri villamosságnak tulajdonítja a N. fixálását; a villámlások és a villamos feszültség hatására előálló nitrogenumoxydok a természet háztartásában valóban segítnek is a veszendőbe ment N. vegyületek pótlásában.
