Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
Szabó Imre, a természetrajz tanárának székfoglaló beszéde. Sir William Crookes a British Association 1898. szept. 7-én tartott ülésén felette fontos kérdést fejtegetett, a mely mindenki figyelmét bizonyára felkelti, ki a nemzeteknek csak közeli jövőjére is gondol. Arról szólott, hogy a földön a búzát fogyasztó emberiség száma folyton oly mértékben növekszik, hogy nemsokára eljön az idő, mikor a búzatermés és a liszt nem fogja a szükséget kielégíteni; 1899-ben p. o. már 850.000,000 hl. búza kellett volna, de Ve része a termésnek hiányzott. Angliát, mint olyan államot, melynek földje már ma sem tudja a legfőbb élelmiszerrel, a gabonával, lakóit ellátni, háborúban, tengeri közlekedésétől elzárva az éhhalál fenyegeti. De minket magyarokat, kiknek országa vagyoni erejét az anyaföldnek köszönheti, nem kevésbbé érdekel a kérdés : honnan fogja búzatáplálékát beszerezni majd 1931. után az emberiség, mikor Crookes számiíásai szerint a földkerekség minden felhasználható területe sem lesz elég arra, hogy elég gabonát teremjen ? Kénytelenek lesznek a termelők a talaj termő erejét fokozni ! A búza, mint minden virágos zöld növény, anyag- szükségletét, a szén és oxygenium kivételével, a talajból szerzi be ; ha valamelyik szükséges tápláló anyag a talajból hiányzik, a búza éhezik, gyenge termést ad. Az ásványi sók közül a búzának nagy mértékben szükségesek azok, melyek nitrogeniumot tartalmaznak, akár ammóniák, akár salétromsav és salétromossav alakjában. Ha megfogyatkozik a szántóföld sók alakjában lekötött N-ja, a gazda trágyázással kénytelen megakadályozni a növényzet elkényszeredését. 2 'C'V
