Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
16 hozzá fűznöm. Azt hiszem, értekezésemből is kiérezhette a collegium méltóságos elöljárósága és m. t. tanári kara, hogy békességgel szivemben jöttem ide: békességgel az én jóságos, irgalmas Istenemmel, békességgel a jóakaratu emberekkel. Nemcsak a szentirás lapjain, de szivem tábláján is fel vannak írva az igék: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak.“ „Az Isten nem szeretője a visszavonásnak, hanem a békének.“ És tovább: „A ki az ekeszarvára veti kezét és azokra néz, a melyek mögötte vannak, semmiképen sem méltó Isten országára.“ Én nem nézem, a melyek mögöttem vannak, csak a czélt látom, a mely előttem lebeg: Isten országának, anyaszentegyházunknak nagyságát, dicsőségét, ezekért munkálkodni hiven, igazán : ez lesz életem legszentebb törekvése. Ezt Ígérve és ünnepélyesen fogadva, kérem a mélt. Elöljáróságot és tisztelt tanártársaimat, fogadjanak engem szívesen soraikba. Hozzátok is van pár szavam K. Ifj.l Annak a szol- gájaképen jöttem hozzátok, a ki szerette a gyermekeket, magához vitette, fejükre tette kezét és megáldotta őket : az Ur Jézus Krisztusnak. Azért jöttem hozzátok, hogy titeket is Jézushoz vigyelek, hogy megáldjon titeket is vidámsággal, lelki békével, boldogsággal. Szeretettel jöttem hozzátok, a szeretet fog vezérelni minden közöttetek végzendő munkámban : fogadjátok szeretettel ti is tanításomat, törekvésemet, hogy elmondhassam közöttetek: „Kies helyre esett az én részem, az én igám könnyű és az én terhein gyönyörűséges. “
