Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
15 — ségesnek tartom, hogy évenként legalább egyszer s erre legalkalmasabb az adventi úrvacsora osztás, a konfirmált ifjak urasztalához járuljanak testületileg a tanári kar vezetése mellett. Ugyancsak a vallásos és egyházias érzület ápolása czéljából kívánatosnak tartanám vallásos czélu társaságot alakítani a konfirmált növendékekből, a mely társaság időnként összejönne a vallás körébe tartozó kérdések megbeszélése és a konfirmácziókor tett fogadalom ébrentartása és erősítése végett. Ilyen módon állandóan foglalkozván a gyermekekkel és ifjakkal, hiszem és remélem, hogy sikerül érdeklődést, szeretetet, ragaszkodást támasztani az ifjúságban a vallás és egyház iránt s egyházi életünk is ez által bizalmasabb, melegebb és elevenebb is lesz egyszersmind. Azonban, szükség-e mondanom, én magamra, ha még olyan erős lennék is, ha még olyan buzgóságot fejtenék is ki működésemben, az óhajtott czélt el nem érhetem. A miképen hogy általában a mi protestáns egyházunkban az egyetemes papság elvénél fogva a vallásos és egyházi élet munkálása nemcsak a papok joga és kötelessége, de egyszersmind a híveké is, azonképen collegiumaink- ban is a növendékek valláserkölcsi, egyházias életének ápolása és gondozása egyformán joga és kötelessége, az intézet minden egyes tanárának. És a vallástanár csak akkor tud eredményt felmutatni, működése csak akkor lesz igazán sikeres, ha törekvésében a collegium minden egyes tanára támogatja, ha vallásos szellem lengi át minden tanár tanítását s a maga életét például állítja növendékei elé hitbuzgóságban és egy háziasságban. Szeretettel vallom és hirdetem, hogy ez a collegium mindig magaslatán állott feladatának, a melyet az egyház reá bízott: ennek a collegiumnak elöljáróságában és tanári karában szent örökségképen szállt nemzedékről-nem- zedékre a vallás és egyház iránti őszinte ragaszkodó szeretet. Én hiszem, hogy ez nem csak így volt, hanem igy is lesz mindenkor. Még csupán egyet legyen szabad az elmondottakhoz
