Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
128 — fölül maradt, az szolgált és szolgál a bennlakás, az épületek fenntartására, birtokok adójára, az építési kölcsön kamatainak fedezésére. A szerződés megkötésekor kimaradt a számításból, bogy a kamatjövedelmek, birtok és házbérek le is szállhatnak s új terhek is keletkezhetnek. Már pedig ezek mind egy szálig bekövetkeztek. Jövedelmünk alászállott 4—5 ezer koronával évenként, a mellett, hogy a terhek növekedtek. A részletekkel nem terhelem a közönséget; de azt meg kell mondanom, hogy a szerződés értelmében kiszolgáltatjuk a megállapított összeget tanügyi czélokra s e miatt a jövedelem csökkenés következtében, nincs miből fedeznünk a bennlakás, a birtokok jókarban tartásának szükségleteit. A helyzet tehát az, hogy rövid idő múlva meg kell szüntetni a fejedelmi és más nagylelkű alapítványokból teremtett, áldásos bennlakást, mivel nincs miből fenntartani; és éppen akkor fenyeget e veszély, midőn az állam és társadalom, a mi példánkat követve, bennlakásos intézményeket teremtenek, midőn éppen a mi szegény hitsorsosaink hovatovább, annál ke- vésbbé bírják taníttatni gyermerinekeiket, a reájok háruló köz- és társadalmi terhek miatt. Attól kell félnünk, hogy az állammal kötött szerződés betűje megsemmisítheti legféltettebb felekezeti érdekeinket, ha valami uton-módon nem kapunk segélyt közszükségeink fedezésére. Ez az a nagy feladat, mely elöljáróságunk és egyházkerületünk vál- laira nehezedik, ennek megoldásában fáradozunk most s kérjük ez iránt a nagy közönség érdeklődését. Egyébként szomorú a helyzet a közélelmezés tekintetében is a nagy drágaság miatt. 200 koronáért nem tudunk ellátást adni egy iskolai évre, károsodás nélkül; pedig már nincs mit vesztenünk. Kénytelenek voltunk 240 koronára emelni az évi ellátás diját; tiz tanulónak 200 koronáért, tíznek 160, tíznek 120 koronáért adhatunk élelmet és csak tíznek engedhetjük el a díjat egészen. — Az élet, az állapotok követelőleg lépnek föl s mi nem térhetünk ki előle. Azonban míg közszükségeink fedezésére csak az
