Református Kollégium, Kolozsvár, 1903

— 127 —

Apróságok ezek, talán kicsinyesek is; de nekünk ezekre is figyelnünk kell éppen ügy, mint otthon, családunk körében, gyermekeink közt.

A tanári személyzet kebelében változás történt az iskolai év kezdete óta. Graf Jakab kedves kartársunk a megérdemelt nyugalom örömeit élvezi már. 64 éves korában jutott ide, intézetünkben eltöltött 34 évi szolgálat után. A szépírás és rajz tanításával kezdte 1865-ben; két év múlva 1867-ben már a német nyelv tanítására nyert megbízást egy osztályban; 1870-tő! az egész gymnasiuin- ban ő tanította a német nyelvet, 1871-ben állandósította az elöljáróság a német nyelv és rajz szaktanára cziinmel; kezdettől végig tanította a franczia nyelvet; a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1888-ban fölmentette a tanári vizsgálat letétele alól s a német nyelv és mértani rajz tanítására jogosítottnak nyilvánította.

Svájczban született Steckborn községben, 1839. jan. 3-án. Férfi korát közöttünk élte és éli kartársai szereteté- től körülvéve. Szakadatlan munkásság jellemzi egész életét s most is ebben leli kedvét. Azt hiszem, mindnyájan szivünkből kívánunk neki hosszú, nyugalmas életet.

Az egy évvel korábban nyugalomba vonult Geréb Márton kartársunkat Graf Jakab kartársunkkal együtt, társas vacsorán ünnepeltük, nagy közönség jelenlétében, 1904. márczius 26-án, a szeretet és ragaszkodás meleg nyilatkozásai között.

Meg kell emlékeznem még collegiumunk vagyoni állapotáról. A közönség egy részében az a téves hit erősödött meg, hogy az államsegély megnyerése óta collegiu- munk kedvező anyagi helyzetbe jutott s ezért éppen azok, kik intézetünk fenntartásához, a tandíjon kívül semmivel sem járulnak, még követelődznek a felvétel idején s párhuzamos osztályok felállítását követelik. A dolog úgy áll, hogy mikor az államsegély ügyében szerződést kötöttünk, jóhiszemüleg beváltottuk minden jövedelmünket; kimutattuk, hogy mit fordítunk tanítás czéljaira s ennek az ösz- szegnek kiszolgáltatására köteleztük magunkat. A mi ezen