Református Kollégium, Kolozsvár, 1903

99 kérdésben hallhassa az ifjúság Deák Fercncz szavait, érezze ember- és szabadságszeretetét. Más nagy kérdések tárgyalása közben is ugyanezt éreznék, ha a kegyeletnek szánt rövid óra alatt ily módon lehetne kiterjeszkedni reájok. Deák Ferenczet a joghoz, az alkotmányos szabad­sághoz való törhetetlen ragaszkodáson kívül főleg a hig­gadtság és az ellentéték kiegyenlítése jellemezte. Ezért életének és működésének még csak két mozzanatát eme­lem ki. Tudni kell, hogy a XIX. század 40-es éveiben két vélemény fejlődött ki a hazánk jövendő boldogságán gon­dolkozó államférfiaink között. Egyik azt vitatta, hogy az alkotmány átalakítása után is meg kell hagyni a várme­gyék régi jogait, melyeknek birtokában a törvénytelen rendeletek végrehajtását megtagadhatták. A másik e jogot a felelős magyar kormányra akarta ruházni, mely az egész nemzet nevében hathatósabban léphetett föl. Mindkét fél az ellenzékhez tartozott. Félni lehetett az együtt hatalmas ellenzék megoszlásától éppen akkor, midőn már az egész nemzet szíve megnyílott a képviseleti kormányforma elfo­gadására. 1847-ben volt ily aggasztó az állapot s Deák Ferencz ekkor vállalta el az „Ellenzéki nyilatkozat“ meg­szerkesztését. A bevezetésben kifejezte, hogy az ellenzék a kormánynak csak oly lépéseit fogja helyteleníteni, sőt tehetsége szerint ellenezni, melyek formájokban vagy lé­nyegükben törvényellenesek, vagy következményeikben a haza közérdekeire s az alkotmányos élet fenntartására és kifejlődésére károsak. Hazánknak már régen aggasztó helyzetében igyekezni kell azon is, hogy alkotmányos állásunk törvényszerű biztosítékait neveljük s erősítsük. Ily biztosíték a felelős kormány; a nyilvánosság a közélet minden ágában, a szabad gyülekezés, egyesülés joga, a sajtószabadság biztosítása, Erdély egyesítése Magyaror­szággal, a vallásszabadság. Nem akarja az ellenzék egyedül magának igényelni a reformokra vonatkozó indítványozás jogát; de azt sem 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom