Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

Ama nagy jeleseink közé tartozott Parádi Kálmán, kik egyfelől tudásukkal és tudományos működésükkel hírnevet és dicsőséget szereztek háromszáz éves intézetünknek, másfelől szem előtt tartották, a mit mindenki hirdet, de nem mindenki tud követni, hogy a tanításban és nevelésben legjobb vezér a szeretet, mely egyedül taníthat meg arra, hogy az ismereteket, a rendszabályokat és törvényeket mikép fordítsuk tanítványaink építésére és hasznára s tanítványainkat mikép vezethetjük a törvények becsülésére és követésére; azok közé a jeles tanárok közé, emelkedett ő, kik hivatásukat átérezve, humánus eljárásukkal olyan otthonná tették collegiumunkat, melyre, kik itt nevelkedtek, mindenkor szeretettel és hálával emlékeznek s nemcsak hangoztatják a szót, de érezik is, hogy ez az iskola nekik igazán alma mater.

Ez érzelmek hatása alatt, mikor collegiumunk elöljáróságának megtisztelő megbízásából elfoglalom e helyet, nagyon óhajtanám, hogy legalább ez alkalommal volna erőm fényes magasztaló beszédet mondani: De gyengeségem érzetében tudom, hogy ez megköze- lithetőleg sem sikerülne úgy, mint az elhunyt érdemei kívánnák. Ezért, minthogy ő távolról sem kedvelte, hanem inkább elitélte a phrasisokat, dicsbeszéd helyett elmondom, miket miveit pályáján. Magasztalni fogják őt és megőrzik emlékét a saját tettei.

I.

Parádi Kálmán Budapesten, 1841. április 25-én született; római katholikus vallásu szülők gyermeke. Apja Pomp József asztalosmester, anyja Vay Rózába; neve eredetileg: Pomp Antal. Piarista iskolákban végzett gymnasinmi tanulmányokat: az I. osztályt Kecskeméten, a II V. Budapesten, a VI. és VII. osztályt Szegeden mint rendes tanuló, a VIII. osztályt mint magántanuló Temesvárt, hol 1862. julius 22-én érettségi bizo-