Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
2. Parádi Kálmán.* (Született Budapesten, 1841. április 25., meghalt Kolozsvárt, 1903. április 7.) Mélyen tisztelt közönség! Közmivelődési intézeteknek régi és már hivatali kötelességgé alakult szokása elhunyt tagjai emlékére legalább egy órai ünnepet tartani, összegyűltünk mi is, hogy Parádi Kálmánnak, collegiumunk tanárának, halála évfordulóján emlékünnepet szenteljünk. — De mélyen érzem, hogy minket nem a köznapi szokás, nem benső tartalom nélkül való formalitás, hanem nemesebb ok, a legszebb emberi érzés, az őszinte szeretet és hála hozott össze ide. Természeti alkotásunk jobbik felének sajátja, hogy nem csak gyönyörködni tudunk az igazi érdemben, nem csak örvendünk az általa nyújtott javaknak, hanem jó ösztönünktől hajtva vágyakozunk érzett szeretetünknek és hálánknak kifejezést is adni. Nyolcz évig voltam tanítványa Parádi Kálmánnak, ezután több éven át tanártársa, mely idő alatt módot nyújtott a szerencse őt közelről látni és megismerni, ns az ily közelségben szerzett megismerés is mindig mély tiszteletérzéssel, szeretettel és hálával töltött el iránta. Tudom, hogy igy becsülte és szerette mindenki, kinek alkalom jutott vele érintkezni és tudta őt jól megismerni. És ha láttuk kiválóságát életében, annál inkább érezzük veszteségünket halálában, mert emberi gyarlóságunkban az érdemet, mint kincset, akkor látjuk és ismerjük meg valódi becsében, mikor már elveszítettük. * Emlékbeszéd. Felolvastatott az 1903. év április 26-án tartott emlékünnepen.
