Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

1 s48-ban megkapta Lobatsefski Miklós orosz mathc- matikus egy értekezését, melyben a Bolyai müvét nem ismerve az antieuklidikus geometriáról ir, melyet tehát az orosz mathematikus Bolyai után mintegy másodszor fede- zett fel. Erre a műre Bolyai János elfogult és igazságtalan érzéssel részletes bírálatot irt. Ezzel ismét megkezdte tudományos munkálkodását s életének utolsó 12 évében több nevezetesebb kérdés megoldásán fáradozott. Az e korból fennmaradt munkái kéziratban maradtak, nincs is közöttük olyan korszakalkotó mii. mint az Appendix többnyire csak régibb dolgozatainak kifejtésével foglalkozik.

Végig tekintve a két Bolyai életén, mind a kettő korát megelőzte, sőt Magyarországban, hol a század első felében még alig volt tudományos irodalom, sokszorosan megelőzte. Az apának mélységes széles alapú tudománya folytatást nyert a fiúéban; ketten egységes munkásságot fejtettek ki, a fiú nem juthatott volna az őt halhatatlanná tevő felfedezéshez az apja által kifejtett munkásság nélkül, viszont az apa müve befejezetlen maradt volna a fiú zsenije nélkül. Nem ismerve, el nem ismerve, szerencsétlen családi viszonyok között élve boldogok soha sem voltak, legalább most a késő utókorban rójuk le irántuk a kegyelet és elismerés adóját; apa és fiú iránt, a kik dicsőséget szereztek a magyar névnek és soha sem nyerték el jutalmukat. Müveik sokáig elfeledve hevertek, mig 1872-ben Frischauf a Bolyai munkája nyomán kiadta az Absoluta geometria könyvét. Ez hívta fél a tudományos világ figyelmét, a Bolyaiak nevére, azóta ismerjük mi is őket közelebbről.

Nagy tehetségök nem talált elég tért nálunk; Bolyai Farkas nagy lelkesedéssel kezdett tanítványai tanításához, de csalódott, látva, hogy tanítványai nem képesek megérteni magasan szárnyaló gondolatait. Tudományos munkálkodása közben kemencze tervezéssel, költészettel, dráma írással is foglalkozott. Olyan kemenczét akart összeállitni, a melyben semmi meleg el nem vész, hanem mind felhasználódik. Némely helyt még ma is használnak