Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

ki élénken érzi, hogy mi hiányzik és erre nézve a legtöbb ember rendesen tájékozatlan. Ellenben szándékom volt idővel mindent úgy megírni, hogy legalább majdan velem el ne pusztuljon.

Azért nagyon meglepett, hogy e fáradság fölöslegessé vált és igen örvendek. hogy épen régi barátom fia az, ki ily csodálatos módon megelőzött.“

Tehát Gauss fösvénykedik a dicsérettel azt állitván, hogy ő is reá jött már a kérdés nyitjára, de nem tette papírra. Bolyai Farkast teljesen kielégítette Gauss válasza, mert szerény természetével megelégedett azzal, hogy fia megelőzte Gausst. De Bolyai János kételkedett Gauss őszinteségében.

Bolyai Farkas, ez a mélyen gondolkozó tudós nevelte Bolyai Jánost, ki Kolozsvárt született 1802. deczember 15-én. Már gyermekkorában gyors felfogásával, helyes Ítélő képességével tűnt ki. Marosvásárhelyen tanult a col- legiumban, de tanulótársait jóval megelőzte tudásban, különösen a mathematika terén senki sem mérkőzhetett vele. Atyja nagy lelkesedéssel tanította fiát, ez pedig mohon szívta magába a tudást. Már 13 éves korában felső meny- nyiségtannal foglalkozott, a differentiálásban és integrálásban jártas volt. At}rja úgy tervezte, hogy további kiképzésre Gausshoz küldi, irt is e tárgyban Gaussnak, de választ nem kapott, tehát Bécsbe a genieakadémiába küldte fiát. Ott is kitüntette magát éles eszével ; már 21 éves korában hadnagy lett, egy év múlva főhadnagy, még két év múlva kapitány. Állandóan foglalkozott a tudománynyal, de mint kiváló tehetségű ember türelmetlen volt másokkal szemben, ebből összeütközések keletkeztek, többször kellett tiszttársaival megverekednie; bár mindig győzedelmesen került ki, de utoljára beleunt a dicsőségbe; már 31 éves korában nyugalomba vonult, hogy atyjának domáldi birtokán egészen kedvencz tudományának szentelje életét. Később Marosvásárhelyre költözött, de különcz és zárkózott természete miatt nem voltak barátai, mindinkább ember- gyűlölővé lett, nem tudta megbocsátani, hogy nem értik