Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
— 45 — Stilichót, kivel közösen elhatározzák, hogy Mascizel küldessék a lázadó megbüntetésére A császár buzdító beszédet tart katonáinak, fellelkesiti őket s igy érkezik meg egy- részök Karthágóba, más részük Olbiába. E rövid vázlatból is látható, hogy az elbeszélés, minden költői színezése mellett is, mivel tiszta történetet ad elő, nehezen számítható máshová, mint a történeti eposz körébe *) Éppen ilyen a De bello Pollentino is. Kisebb köttemények ez. alatt Claudianus nevéhez fűződik egy pár epigrammaszerü rövid vers, egy pár költői levél s más afféle. Igen csinosak pl. a 11 sz. Szépnek sir- irata, a 15 - 16. a szegény szerelmes (V. ö. Anthol. Pal. V. 50,)**) A 33—39. sz. apró epigrammák, De crystallo cui aqua inerat; a 40. sz költői levél Olybriushoz, a 41. Probinushoz. A 45. sz boldognak mondja a kelyhet, mely Serena ajkát érintette s ugyancsak Serenáról szól a 46 sz. Továbbá Serena dicséretét tartalmazza a valamivel hosszabb 30 sz. (Laus Serenae)és a 31. sz. költői levélj(Epistula ad Serenam). Végre ide sorozzák s terjedelménél fogva ide is tartozik a Phoenixről szóló 27. sz. költemény.***) valamint a Gigan- tomachiának és a De raptu Proserpinaenak töredékei. A bi zonytalanok között van a Laus Herculisf) Epithalarnium Laurentii, továbbá Laus Christi és Miracula Christi (V. ö. Cl. Carm. ed Birt.) II. Claudianus irályának megítélésében különösen két szempontot tartok kiemelendőnek. Számolnunk kell első sorban a korral, melyben élt és működött. A latin nyelv már akkor ki volt vetkeztetve összes szépségeiből, minden erejéből és jellemző tulajdonságaiból Az alexandriai kor szintelensége, bágyadtsága uralkodik a nyelvben. A cicerói egyszerűség, tisztaság és átlátszó világosság eltűnt és mes‘i Baehr id. mü IV., 41 Jeep, II. teatro delta vittoria riportata dai Hóm. su Gildone Hív. di filol.1 '") Sz. 1). Claudianus epigrammjai: veronai öregről, Archimedes golyójára, zzépnek sirirása, a szerelmes szegény. Koszorú. 1834. 5. 1. ”') Kibbeck, III 54.-j-) Jeep. L’autore dél poéma laudes Hercu-lis. (Riv. di filol III.. 4ü5.)
