Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
41 mával Olybriusnak és Probinusnak (Paneg. in cons. Olybrii et Probini) s Manlius Theodorusnak (Paneg. in cons. FI. Manl. Theod.) Végre ide tartozik az Eutropius és Rutinus ellen irt feddő vers. E dicsőítő költemények szerkezete azonban nagyon is egyforma. Valamennyi egy kis előszóféle ajánlással kezdődik; ezután következik az ünnepelt férfi hazájának dicsőítése, gyermek- és ifjú korának leírása, férfi korának jellemzése, dicső tetteinek felsorolása s végül a befejezés. E kereten belül bő alkalom van a költő írói tehetségének, költői képzeletének sőt itt-ott a rhetorika sallangjainak is ragyogtatá- sára. Különösen szereti az allegorikus alakokat; gyakran találkozunk istenekkel, hősökkel, szellemekkel, a kik inteni, tanácsot adni járnak az élőkhöz.*) Még a halottak is felkelnek sírjukból, hogy intéseket osztogassanak, beszédeket tartsanak. Ez a túlságos allogorizálás kétségkívül hátrányára van a műnek és költői értékéből sokat levon. A rhetorikus modorosság különösen a túlzásokban nyilvánul. Ugyancsak a rhetorika rovására esnek a hosszadalmas beszédek is, melyekkel mindegyre találkozunk. Kétségtelen érdeme azonban a költeményeknek a költő ideális felfogása s az említett rhetorikus nagyítások mellett sincs semmi okunk kétségbevonni az előadott dolgok történeti igazságát s valódiságát.**) A költői nyelv erejét leginkább a jellemzésben látjuk, mely egyik legjelesebb oldala Claudianusnak. Nem külsőségeket, lényegtelen tulajdonságokat rajzol, hanem hőseinek érzés- és gondolatvilágát ismerteti, tetteit mondja el, úgy hogy magunk alkothatjuk megjelle- mét. A stílus általában mindenütt folyékony és zengzetes, nehézkesség vagy erőltetettség nélkül való. Szépségekben különösen gazdag a Honorius és Mária lakodalmára irt Epithalamium és Fescennina; az Epithalamium azonban kétségkívül Statiusnak egy reánk maradt költeménye alapján készült s magában véve is kevésbé értékes. ') Ribbeck id. mii 519—60 1. ”) Stocker, De Cl. vett rer Rom. scientia. Diss. Marpijrgi Catt. 1889.— F. Baehr, letterat. Rom. Torino 1849. IV, 2s3. — E. Vogt. De. Cl. carmi- num fide historica. Bonn 1863. diss.—.1. II Ney, Vindiciae Claud. sive de Cl. Cl. fide historica Diss. Marpurg 1865. — Jeep., id. mű praef. LXIX. 1.
