Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
— 70 — nyára nem lesz kiáltó szó a pusztába. Minden magyar fiú örvendeni fog a kedvező alkalomnak, hogy ily fiatal korban is szolgálhat a hazának. A kereskedelmi miniszter s az illető hatóságok és körök minden lehetőt meg fognak tenni arra nézve is, hogy az ipari pálya minél nagyobb tért hóditson s az országban minél több szakértő és tanult iparos legyen, hogy minél többen belássák, miszerint a becsületes és jó iparos a társadalomban ép oly megbecsülésben és tiszteletben részesül, mint a kötelességét jól végző bármely más pályán levő ember. A kereskedelmi miniszter s az illető körök gondoskodnak arról is, hogy a közönség tájékoztatva legyen az egyes termelési és ipari czikkek előállítási helyeiről és beszerzési forrásairól. Gondoskodni fognak arról is, hogy a magyarországi készítmények biztos védjegygyei láttassanak el s idegen árúkkal ne élhessenek vissza haszonleső üzérek. E tekintetben azonban a vevő közönségnek is mindenkor a legnagyobb óvátossággal kell lennie, hogy a honi czég alatt valóban magyarországi készítményt kapjon. A mi kötelességünk csak az, hogy vásárlásaink alkalmával mindenkor csak magyarországi készítményt követeljünk és vegyünk s ha nem kapunk egy helyütt, keressünk másutt. Kolozsvárt az Erdélyi Iparpártoló Szövetségtől az E. M. K. E. főtitkári irodájában mindenki szives útbaigazítást nyerhet. Azonban nagy kitartásra van szükségünk, mert a mozgalomnak nagy ellenségei vannak : a hazafiatlan haszonlesés, az előítélet, közömbösség és kishitűség. Ezek az ellenségek lépten-nyomon élőnkbe fognak állani üzletekben és társaságokban, hogy letérítsenek a hazafias útról. Vállvetve fognak törekedni elhitetni velünk, hogy törekvésünk haszontalan erőlködés. Hát nem igy volt-e a magyar szépirodalommal és művészetekkel ? S nincs-e most Petőfi, Berzsenyi, Tompa, Arany, Vörösmarty, Katona, Madách, Fadrusz, Munkácsy s Erkelünk, kiknél nagyobbakat nem szült a külföld. Hát csak az ipart ne tudnók megtanulni ? Nincs magyar, ki elhinné.
