Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
— 71 Deák Ferencznek a védegyletről tartott szavaival végzem elöljáróságunk felhívó szózatát: „Megtették apáink, a.mit tenniük kelle; mert hazát tartottak meg és hagytak hátra nekünk. Azonban igen rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassúbb, dísztelen és aljas nemzeti halál is: a közelszegényülés vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek föltétien parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosabb honfitisztünk.“ Szívvel, lélekkel pártoljuk hát a magyar termelést és magyar ipart! Kirándulásokat is tett collegiumunk ifjúsága és tanári testületé. Kisebb kirándulásokra vezettek egyes osztályokat a tornatanár, az osztályvezetők, a természetrajz tanára, részint testedzés és üdülés szempontjából, részint a tanulók ismereteinek gyarapítása céljából. Nagyobb kirándulás volt május 27. és 28. napjain Puszta- Kamarásra, néhai báró Kemény Zsigmond sírjához, a költő halálának negyedszázados évfordulója alkalmából. Nyolc kocsival és nyolc bicyklivel útazott P.-Kamarásra az igazgató, 5 tanár és 47 ifjú, a három felső osztály növendékei, kiket br. Kemény Gyula úr kitüntető szívességgel fogadott és szállásolt el. A bárói kastély gyönyörű parkjában elfogyasztott ebéd után az egész testület résztvett a délutáni istentiszteleten, s azután a költő sírjához vonult az emlékünnepre, melyen br. Kemény Gyula, a költő unoka öcscse egész családjával, s a környék intelligentiája részt vett. Az ifjúság hazafias éneke után Kovács Dezső tanár tartott magasan szárnyaló beszédet, s a collegium nevében díszes babér boszorút helyezett a sírra. Baló László Vili. g. tanuló szavalt, és Kiszely István emlékbeszédet olvasott fel. A feledhetetlen költőnek díszes márvány síremléke gyászoló diófák árnyában, a lélekemelő ünnep, az érdekes és tanulságos kirándulás emlékezetes marad.
