Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
lásának terjesztése s az ifjúság előtt való ismertetése tárgyában. Ezen a közgyűlésen az egész elemi iskolai, gymnasiumi ifjúságon kívül részt vettek a bennlakó egyetemi hallgatók, a tanári testület, és szépszámú érdeklődő közönség. Az ifjúság éneke és az igazgató tájékoztató beszéde után Balogh Károly tanár tartott felolvasást, a mely itt következik. A magyar termelés és ipar pártolásának haszna. Kedves ifjúság! Nemes büszkeséggel és lelkesítő örömmel tölti el minden magyar kebelét az a tudat, hogy magyar, miként ha már a puszta szó is erőt, nagyságot és dicsőséget hordozna magában ... A magyar nemzet dicső története kelti ezt az érzést keblünkben. A magyarok nem világrajövetelükkel kapták Magyarországot, nem testvéri meghívásra telepedtek e földre lakótársakul, hanem önfeláldozó küzdelemmel, vérük ontásá- val szereztek meg minden talpalatnyi helyet ezer évvel ezelőtt. És míg a világharczokban országokon uralkodó népek estek el és haltak ki: a magyar, kiállva annyi irtózatos sorscsapást, megvíva megszámlálhatatlan külső és belső ellenségek oly sok gyilkos támadásával, fentartotta magát ezer éven át és most is él. Bizony sokat küzdöttek elődeink s lankadatlan kitartásukkal hírt és tiszteletet szereztek nevünknek. Méltán lelkesedhetünk a magyar névre ... De az elődeink által szerzett hírnév és dicsőség nem kifogyhatatlan tárház, melyből az utódok örökre élhetnének munka és fáradtság nélkül... Ha óhajtjuk, hogy Magyar- ország a művelt államok sorában fennáljon s a magyar névnek tovább is tisztelete legyen: nem elég elődeink hírével büszkélkednünk, nem elég, hogy szeretjük nemzetünket és hazánkat, hanem harczolnunk kell nekünk is, hogy a művelt nemzetekkel egy lépésben előhaladhassunk. Kettőzött erővel kell harczolnunk, mert a sok sorscsapás és szenvedés, mely nemzetünket és hazánkat főleg a közel múlt századokban sújtotta, sorainkat s javainkat megtizedelte.
