Református Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 58 —

A harczolók seregeit mindig a kemény munkára és ön- feláldozásra kész ifjúság tette ki. A magyarság megerősítéséért vívandó nagy harczban a győzelmet most is lelkes ifjúságától várja nemzetünk. És ha a harczra kiállunk és kitartással vívunk, biztos a mi győzelmünk. Mert most a legtisztább és legnemesebb harcz áll előttünk: nem másokat kell letipornunk, hanem csak önmagunkat kell erősítenünk ; nem karddal és golyóval kell vért ontanunk, hanem egész odaadással azon dolgoznunk, hogy jóságban és műveltségben emelkedhessünk.

Nagy gonddal kell a magyar ifjúságnak ápolnia egészségét, hogy erős legyen, miként a régi magyarok voltak; ne engedje, hogy öröklött birtokai tétlenség és léha könnyelműség útján idegen kezekbe jussanak, hanem törekedjék egész odaadással, hogy szorgalomban, kötelességteljesítésben és takarékosságban is vezetője legyen a nemzetiségeknek. Ezen a téren és ilyen szellemi fegyverekkel kell most har- czainkatvívnunk. Nem kisebb munka, minta minőt elődeink végeztek s a győzelem dicsősége sem lesz kisebb az övéknél ; mégis fáradozásunk e harcztéren sokkal könnyebb, semmi veszélyeztetéssel és önfeláldozással nem jár; a küzdelem egyetlen harczos bukását sem kívánja, sőt minél kitartóbban harczol valaki, a közjó előmozdítása mellett annál biztosabb alapját rakja le saját boldogságának.

A magyar nemzet, magyar nyelv és magyar birtokok megtartásáért, a miként harczoltak elődeink vitézséggel és halálmegvetéssel karddal kezükben, harczolnunk kell nekünk is tanulással, észszel, hogy a mi jót és hasznosat megcsinálnak más népek, előállíthassuk magunk is és ne szoruljunk idegen segítségre, a melynek nagyon drága ára van.

Ez a most élő magyar ifjúság feladata.

E feladat szolgálatára hívja fel most collegiumunkat is érd. ref. egyházkerületi igazgatótanácsunk által a vallás- és közoktatási kormány.

Magyar javaink és birtokaink nemcsak ellenséges pusztítás és könnyelmű tékozlás útján fogytak, hanem naponként növekedő arányban kevesbednek az által, hogy élelmi