Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

— 19 „Természetesen most legkomolyabb kötelesség volt e napot, a lakodalom napját úgy eltölteni, hogy örök időkig, mint legnagyobb öröm- és ünnepnap álljon Peerybingleék évkönyvébe beírva és feljegyezve. E szerint Dót azonnal munkához látott, oly díszebédet állítani elő, mely hervadhatatlan babérokkal körítse az egész házat s annak minden hozzá tartozóit; s kevés idő múlva egész kis gödrös könyökéig állott Peerybingle asszony a fejér búzalisztben s valahányszor csak közelébe jött a fuvaros (az ura), kabátját mindég befe- jéríté, a mint feltartóztatá, hogy megcsókolja őt. Ez a jó lélek pedig (t. i. a fuvaros) rnegmosá a zöldséget s megtisztítá a répát, tányérokat ejte a földre, tele ételes fazékokat döntve a tűzbe s minden tőle kitelhető módon hasznossá kívánta magát tenni, mialatt egy pár kitanúit szakácsnő, kiket a szomszédságból toborzottak össze, minden szegleten s minden ajtón élethalálra ki- s bészaladgálva, egymásba ütköztek s mindenki és mindenütt Tillybe s a pólás gyermekbe botlott bele. Tilly még ennyire soha ki nem tűntető tehetségét. Jelenvolta mindenütt általános bámulat tárgya volt. Huszonöt perczczel két óra után a konyhában volt láb alatt, pont fél három órakor már a folyósón botlottak bele s üt perez múlva már a padláson tartóztatott fel mindenkit. A kis gyermek feje szintúgy próbakövűl szolgált mind a három terményország produktumainak. Semmi olyasmi nem jött e napon használat alá: a mi no jött volna közelebbi, vagy legközvetlenebb érintkezésbe vele.«

Ki ne erezné itt valamely sajátságos allegória mélységét ? Ez a kép nemcsak a Peerybingleék képe, hanem az egész emberiségé, édes mindnyájunké, úgy, a mint a humorista lát bennünket, a kik tele vagyunk jóindulattal és hibákkal, tiszteletre méltó igyekezettel s nem kevésbbé tiszteletre méltó ügyetlenségekkel. És ki ne érezné ki e sajátságosán furcsa, de kedves életkép minden sorából a szeretetet az emberek iránt, ki ne hallaná a konyhakemencze lángdobogása mellett az író nemes szivének dobogását is ? A hol ez a szeretet nincs meg, mondja találóan Carrier*, ott a hu* Aesth. 222. 223 1.

2*