Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 20 mór helyett a kételkedés gúnykaczaja lép előtérbe, a mely a humor képét ölti fel. Ne engedjük magunkat lépre csalni általa. A humor magában hordja a kibékülést, mindig jóindulatú, a szeretetben él. A humoros világfelfogás e nevezetes sajátságának alapját Jean Paul a totalitásban látja.* A humor előtt nincsen egyes balgaság, nincsenek balga emberek, csak balga világ. Sokszor védelmébe is veszi a humorista az egyes balgaságot, mert őt az emberiség balgasága érdekli. Nemcsak Zuboly akar és tud úgy ordítani,ha kell, minta fülemile vagya szopós galamb, hanem mindenki. Midőn a Mikszáth Kálmán faggyúgyertya gyárosa a napnál világosabban bebizonyítja, hogy a steáringyertya-gyá- rosok a legnagyobb gazemberek s hogy a faggyúgyertya sokkal jobb a stearingyertyánál: nevetünk rajta, mert a liu mór totalitását érezzük. Hány tudós, hány könyvíró tartja a maga faggyúgyertyáját jobbnak a más stearingyertyájánál ! Hányán vagyunk, a kik mint a Sterne Tóbi bácsija, valahányszor nyikorogni halljuk az ajtót, mindig elhatározzuk hogy meg fogjuk kenni a sarkát, de soha sem kenjük meg! „A humor szereti a fonákot, a ritkát, a tarkabarkaságot, de a természetében rejlő komolyság erejénél fogva a szeretet éleslátásával behatol a lényeg belsejébe és örömét találja benne, hogy a sajátságos barokk-alakokkal tévedésbe ejtsen, de a tartalom czélszerüségével megnyugtasson. így hangzik át a Falstaff Jankó óriási tréfáin olykor-olykor egy-egy sóhaja az emberiségnek és ez teszi őt humorossá. A mindnyájunk által jól ismert Gulliver utazásainak grotesk figuráiból az emberiség tragédiája szól hozzánk.«** A humornak mindezen sajátságai külön-kiilön és együttvéve megmagyarázzák nekünk, mi az oka annak, hogy a humoristák akkor szeretik leginkább az embert, a mikor legjobban nevetnek rajta. Mennyi szere tét s mennyi rokonszenv s melancholikus iáldalom van kifejezve a Garam völgyi alakjában vagy a Vas Gereben írásaiban ! Valóban olyan a humorista, mint a Jókai Gorombolyi tábornokja, ez a látszólagosan emberfaló, menydörgős, katonás beszédű jó öreg úr, a kinek azonban a világon a leggyöngé* Aesth. 142—145. ** Carrier 225. 226 1.
