Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 18 — szén létünk függ tőle. Hogyan jelenik meg ez az igazság a humor világításában? Az alak ezúttal a Szentiváru'ji Alom feledhetetlen takácsa, Zuboly. Műkedvelői előadásra készülnek a becsületes mesteremberek (de rossz muzsikusok), hogy feje delmük nászünnepének a fényét ők is emeljék. Foly a szerepkiosztás. Zuboly minden szerepet el akar vállalni: Adjátok nekem! Az oroszlán szerepét Gyalunak, az asztalosnak akarják kiosztani. „Gyalu: De le van írva az oroszlán szerepe? Ha le van, kérlek, add ide, mert kissé nehéz fejem van. Vacz- kor\ Játszhatd azt extempore, hiszen csak ordítani kell.“ — Persze ez a szerep is kell a mi Zubolyunknak : Ide nekem az oroszlánt isi Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: »Ordítson még egyszer 1« »Ordítson még egyszer!« Vaczkor: De már minek orditnál oly rettenetest; még holtra ijesztenéd a fejedelcmnőt s az asszonyságokat, hogy elkezdenének sikoltozni s akkor nem kéne több, hogy mind felaggassanak bennünket. Mindenük : Bizony, fel is aggatnának egy lábig. Zuboly: Elhiszem azt barátim ...........de forcirozom a hangom at, oly szendén fogok ordítani, mint a szopós galamb; úgy fogok ordítani, mintha csalogány volnék.« íme a mély igazság és sajátságosán furcsa jelenetben elmondva. A második példa, a melyet Dickens Károlytól, a jelen század legnagyobb humoristájától idézek, a fentebbiek mellett hadd mutassa meg azt, hogy az igazi humorista, miköz ben látja az ember gyarlóságait, átcsillog latja rajtok jó tulajdonságainak, jó szivének fényét, melegét s szeretettel öleli magához az embert, mint véréből való testvérét. Az alakok, a kik most fel fognak önök előtt egy pillanatra lépni, a humorista egyik kiváló alkotásából, a Tűzhely Tücske ez. elbeszéléséből valók. Peerybingle egy derék fuvaros, a csonka farku Boxer kutya gazdája, Dót az ő felesége, egy bájos, fiatal asszony, Tilly, a kis szolgáló, arról nevezetes, hogy rendkívüli hálával ragaszkodik gazdáihoz, mert olyan jók hozzá; de hálája és bámulata közben a gondjaira bízott csecsemőt igen sokszor hozzáütögeti az asztalhoz, kályhaszeglethez stb. A család élete fölött komor felhők kóvályogtak; de az ég ismét kiderült, lakodalom áll a házhoz. Ezt a következők megértéséért bocsátottam előre. Most idézem magát az írót:
