Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
11 szállásbiztos) nem szomorgat. A jószág szerzésén vagy elvesztésén nem törődünk. A más sorsát, tisztségét, előmenetelét, udvarházát nem irigyeljük. Gondolom, hogy más sem irigyli a miénket. A gazdasszony zsimbelődésit nem halljuk, se sopánkodását, hogy ez vagy amaz nincsen. Abban nem törjük a fejünket, hogy a gyermekeinknek micsoda jószágot hagyjunk, mint neveljük, micsoda tisztséget, házasságot szerezzünk nékik.« Mintha csak a Jókai Mór Garamvölgyijének szavait hallanék, a kinek midőn az elnyomatás éveiben rendre tudtára adják, hogy már ezentúl nem lehet többé a magyarnak szűz-dohányt színia, bort innia accisa nélkül, kártyát nem lehet kapnia bélyeg nélkül, vadásznia nem lehet puskaengedély nélkül, nem lehet a szomszédfaluba mennie útlevél nélkül, nem szabad vorschriftswidrig-kalapot viselnie, sőt nem szabad pörölnie sem bélyeges papiros nélkül, így vigasztalja magát: — »Jól van. Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam lesz. — Jól van. Tehát nem fogok több bort inni. Legalább jobban alszom. — Tehát nem fogok többet kártyázni; — legalább nem vesztek. — Ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg ínagamat. Jól van, ezentúl itthon maradok a faluban, nem megyek sehová. Legalább nem dűlök lél a kocsival az utón. — Ez is jó. Tehát ezentúl nem megyek ki a házból. Legalább nem szaggatok több csizmát. Es végül: — No — - hát legyen meg ez is. Tehát ezentúl nem fogok pörlekedni. — És a ki jártas az ethnographiában, az tudni fogja, hogy mikor magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék,hogy ismerőivel összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az utczára kimenjen, az mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az már az »ultima Thule!« * De ez már keserűbb humor mint amaz. A humor itt is, ott is a passivitásban rejlik azzal a különbséggel, hogy inig Mikesnél a jelen keserűségén az isteni gondviselésben vetett hitnek súgara ragyog át, addig a Garamvölgyiében a haza jobb jövőjének biztos tudata. Mindkettő abban egyezik meg egymással, hogy lelkűk előtt egy szebb, jobb világ eszményképe lebeg; és ennek a * Új földesúr.
