Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
8 már akkor is, hogy ha oly szép itt az is, a mit élőszóval mondanak el, milyen szép lehet az, a mi itt márványba van vésve! És aztán időnek múltán megértettem e szavak értelmét a tapasztalás és a ti cselekedeteitek, kedves kartársaim, megtanítottak mélyen leszállanom e márványba vésett szavak értelmébe. Számot kell adnom nektek ma, ez ünnepélyes órájában életemnek arról, hogy helyesen értettem meg e jeligét. Ez intézetnek ereje van a hagyományban. Országos jó hirót-ne- vét annak köszöni, hogy az alapító ősök példáját, rendeletét híven megtartotta. Jelentették ama szavak, s istennek hála, jelentik ma is, hogy szent ez a hely, templom ez a hely, melyet építettek az ősök a tudománynak és a kegyeletnek számára, művelésére az észnek és a szívnek. Míg e korszaknak nagy küzdelmet kellett és kell folytatnia ma is, hogy egyenlő fontosságúvá tegye a gyermeki érzelem nevelését az értelem nevelésével: e márványba vésett szavak megdönthe- tetlenűl hirdetik, hogy ez intézet egy századdal előzte meg a kort s midőn mi az időkkel haladunk, csak a tradíciót követjük. A protestántizmus szellemében van, hogy halad a korral s az elöljáróságnak legutóbbi nagyobb szabású áldozata is azt mutatja, hogy az intézet megértette az új jelszót is: kiváló gondot fordít a test nevelésére s így egész embert nevel. Egész embereket nevelni anyaszentegyházunlcnak, hazánknak, a kik észszel és tudással, szívvel és érzelmekkel az anyaszentegyház és a haza legszentebb társaságába forrjanak s kik tettel szolgáljanak mindkettőnek: a legnemesebb hivatások közé tartozik. Hálás köszönetét mondok azért a móltóságos elöljáróságnak, s nektek, kedves kartársak, mint a kik az által, hogy munkatársatokul fogadtatok, alkalmat adtatok nekem is, hogy magasztos hivatástok csekély munkásává lehettem s a mint isten tudnom engedte, veletek együtt fordítsam én is erőmet a nagy, hatalmas, új Magyaroszág eszményének megvalósítására. * * *
