Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 3 len tanintézetnek ? Hogy eddig meg volt a létjoga, kétségbe nem vonja senki; hisz e század utolsó negyedéig kizárólag a felekezetek feladata volt az egész középiskolai oktatás; most pedig szeretjük az oktatás ügyét teljesen az állam feladatának tekinteni. Az állam csak most, pár tizeddel ezelőtt kezdte meg középiskolái felállítását, s az anyagi eszközök rendelkezésére állván, igyekezett minden középiskolájában tökéletest teremteni. Vannak hiányaik az állami iskoláknak is. Múlt nélkül és hagyományok nélkül, még ki nem forrott rendszerre kell támaszkodniok; de hányféle előny áll rendelkezésükre, hogy föladatuk magaslatára emelkedhessenek. A tanároknak biztosított gondmentesebb élet, gazdag eszközök az önművelésre és tapasztalatszerzésre; kellő iskolai fölszerelés és nem ritka alkalom arra, hogy a tanulni vágyók akár külföldön öregbítsék ismereteiket, hogy minél szélesebb körök tapasztalatait használhassák föl. De, viszont az egyes iskoláknál, az egyes tankerületekben, a vezető egyéniségétől nagyban függ az eredmény. A legjobb rendszer áldásait is elronthatja egy-egy tapintatlan főigazgató, vagy igazgató zsarnoksági hajlama. S nagyjában a vezető képére alakúi az iskola rendszere is. A mi iskoláinknál megvannak a százados hagyományok, a rendszer, mely a nevelés által magához idomítja embereit. A tanításban, egyéni működésben érvényesülhetnek egyesek jó, vagy rossz tulajdonai, de az iskola iránya, rendszere meg nem változtatható, alapelveiben ugyanaz marad. Mi a feladatuk a felekezeti középiskoláknak ? Hogy az absolut uralom idejében mi volt, nem kell fejtegetnem ; avagy, az idegen kormány nem üldözte-e iskoláinkban a magyarság törhetetlen védő bástyáit, a szabadság melegágyait? S nem tört-e meg hatalma az iskola hagyományaival s az áldozatra kész hívek nagylelkűségével szemben ? Most első sorban embert nevelni, czélja iskoláinknak. Embert, kit a századvégi rohanva élő irány el nem sodorhat, ki mint munkás, mint hazafi, mint egyházának hű fia, minden körülmények között megállja helyét. Van egy olyan menhely, hová bizalommal vihetik a szülők gyermekeiket, hogy a család helyett család körében nöi*
