Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 123 kapuk, hogy új erővel, új lelkesedéssel folytassuk a te szent nevedben megkezdett pályafutásunkat. A kik pedig ez évvel bevégzik itt pályafutásukat, a kiket elszólít innen az élet, a hivatás s végbúcsút vesznek ez intézettől, a mely őket hosszú során az éveknek keblén, mint a jó anya, féltő gonddal, híven ápolá, kisérje tovább is őket a te őrködő atyai szemed, segítse munkáikban áldó jobb kezed- Add, hogy a tudomány, a melyre itt megtaníttattak, az igazságok szomjúhozása, a melyek lelkűkbe csepegtettek, a kötelesség érzete a vallás, haza és emberiség iránt, melynek lángját itt bennök híven élesztők, onnan az élet bármi változása között is soha ki ne vesszenek és örökké égő vesta- tűzkőnt égjen szivökben a hála és a szeretet e szent hajlék és annak lelki őrei iránt. Szent karod óvja, védje vésztől, csapástól e szent hajlékot, mely annyi emberöltőn munkált szent országod terjesztésén. A régi fényben hadd álljon és viruljon és hadd ápolja nemzedékek végetlen során a lángot és lelkesedést mindaz iránt, a mi szép, igaz, nemes. Áldd meg, oh áldd meg Istenünk, e szent ezélú intézetet, a melynek pihenőre térő munkásai, imc, hálával és szeretettel eltelve jóságod iránt, meg nem szűnünk hangoztatni: oh Isten, a te útad szentséges, te mindeneket bölcsen rendeltél; telve a föld a te jóvoltoddal. Annak okáért légy áldott most és mindörökké! Ámen!
