Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 124 2. igazgatói évzáró beszéd. Letelt egy év az idő végtelenségéből, gyöngyszemekként le peregtek napjai, s íme már bezárjuk egy évi működésünk rövid korszakát, pedig mintha csak most lett volna, hogy e helyen dagadó kebellel, büszke reményekkel az isten segítségét kértük kezdődő munkánkra. Vájjon beváltak-e reményeink, jutottunk é közelebb ezé - lünkhöz? Sajátságos gondolatokat ébreszt bennem-c kérdés. Ifjakat, gyermekeket látok itt magam körűi, kik, mintha régi ismerősök volnának; mintha ugyanezeket az arezokat láttam volna ezelőtt 30 évvel, mikor mint kis tanuló az iskola kötelékébe léptem, ezelőtt 15 évvel, mikor ugyanitt tanítni kezdettem. Az akkori tanúlók már érett emberek, s itt ime megújulva vannak közöttünk gyermekeikben. Nemcsak az arcz vonások maradtak változatlanul, de a gyermeki kedély egyéni nyilvánúlásai is ugyanazok. De megvannak azok a törekvések, azok a lelkesedő föllángolások, azok a csalódások, sőt azok a hibák, melyek nem ismeretlenek előttünk a közel múltakból. Tehát az előttünk működött tanári nemzedék megtette a maga kötelességét s nekünk utódoknak évről-évre újra kell kezdeni azt a munkát, a mit ők derekasan, sikeresen végeztek. Hát nem kedvetlenítő-e, hogy helyünkből ki nem mozdulhatva, előre nem haladva, a mit bevégziink ez ünnepélylyel, elől kezdjük két hó múlva ? Kilépnek nehányan az élet küzdelmeibe, a kiket évek hosszú során át megszoktunk, mint gyermekeinket, s jönnek helyettük mások, hogy azokat is czélhoz juttatni törekedjünk. Miben van hát a haladás ? Abban, hogy a múltak tapasztalatait felhasználjuk; minthogy tökéletes nevelési, tanítási rendszer nincs, mindig jobbra és jobbra törekedjünk. Ez évszázados törekvésben egy év alig jelezhet előhaladást, de hogy volt előhaladás, bizonyos, mert megvolt a törekvés, a törhetetlen akarat. Az én igazgatói működésem, fájdalom, nem lehetett folytonos, mert megmérhetetlen családi veszteség, szeretett nőm elhunyta egy időre megbénította erőmet. Hasznos és szükségesnek tartom azt, hogy a tanárnak, mint nevelőnek családja legyen, mert szerettei körében megtanúlja, hogy milyen drága
