Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
— 9 — önérzetet öntöttek bele, a mi később oly nagy fokú túlbecsüléssé nőtte ki magát, hogy gőgösen mondták költészetéről: Bxegi momentum aore perennius. A libertinus fiának tetszett az előkelők elismerése, mely ha még nem is apasztá politikai ellenlábasaival szemben táplált gyűlöletét, de ennek erősödését meggátold. A második lépés szintén Vergilius és Varius müvéül tudható be: Horatiusnak Maecenassal való megismerkedése, mert az ők ajánlatára mutattatá be magának az ifjú költőt s fűzte lassanként az igaz önzetlenség, az őszinte baráti szeretet oly erős kapcsaival magához, melyeket még a halál sem sza- kíthata szét: egy halom borítja az irodalom hathatós, nagylelkű támogatójának, a gazdag Maecenasnak s kedvelt költőjének, a szegény Horatiusnak tetemeit. Minthogy jelen értekezésem czélja: Róma e két kimagasló alakja közt létesült baráti viszony ismertetése, tegyük vizsgálódás tárgyává: Ki volt Maecenas? miben állott e baráti viszony? * #• * Az óriási átalakulást, melyben Róma közel 500 éves köz- társasági államformája az egyeduralomnak enged mindinkább helyet, Octavius hatalomra törő szelleme gondolta ki és érlelte tetté. Munkájának kivitelében, czéljának elérésében azonban volt még egy nehéz akadálya: Antonius, a kit leküzdenie saját érdekében elmulaszthatlan kötelességévé vált. Mert a mig mindketten nagykörű összeköttetéseiknél fogva jelentékeny erő birtokában egyazon irányban haladtak, együtt fáradtak a respublica életfonalának elvágásán, béke honolt köztük, ámde már a harcz csak személyek körül csoportosul: Octavius vagy Antonius legyen-e Rómának ura? Megkezdődnek a készülődések mindkét részen: a római aristocratia részint családi-, részint érdekközösségből megoszlik kettőjük közt, bár Octavius. a kinek kormányzása alá Itália s átalában a Nyugat kerül, határozott fölénynyel indul a küzdelembe mert Róma közvetlen befolyása alatt álla. A viszálynak számos óv után Actium vet véget a dicsőség babérkoszorúját Octavius homlokára övezvén
