Református Kollégium, Kolozsvár, 1893
felszínre jutottak, az országnak fele, fővárosa, ellenség kezébe került. A vezérek között felmerült személyes, éles vitát Kossuthnak kellett kiegyenlítenie, hogy a szabadságharcz ügyét a csúfos bukástól megóvja. A haza és szabadságszeretet volt cselekvésének irányadója s ezzel bírta megmenteni a hadsereg egységét 1849. tavaszáig. A magyar harczi dicsőség legszebb tavasza volt ez. Ifjú honvédőink halált megvető bátorsággal küzdöttek a mindig túlnyomó többségben levő, jól táplált zsoldos hadak ellen, mig hazánkból kiüldözték őket. A hadi szerencse hajnalán adja ki, 1849. márcz. 4-én, Ausztria császárja az oktroyált alkotmányt, mely hazánk önállását és törvényes függetlenségét megszünteti, törvényhozásunk legfőbb jogait a bécsi birodalmi gyűlésre ruházza, az „Uniót" megsemmisíti, Erdélyt, Horvát-, Szlavón- és Dalmátországot, úgyszintén a Határőrvidéket az anyaországtól elszakítva, külön-külön tariománynyá alakítja. A Habsburg dinastía még soha ilyen világosan nem árulta el czéljait. Lelke mélyéből fakadt, ki a vágy, a nyilatkozat, a parancs, épen akkor, midőn a magyar nemzet szívében a szabad, alkotmányos, független élet édes reményének húrjai a legfeszültebbek valának. A kifeszített húr éles hangot adott. E hang ismét a Kossuth Lajosé volt; méltó a nemzet múltjához, jelenéhez, a kivívott dia- dalmak dicsőségéhez, a magyar nemzet önérzetéhez, a világ előtt ismeretes hűségéhez. Avagy ki merné kárhoztatni az 1849. ápril 14-én egyhangúlag elfogadott függetlenségi nyilatkozatot? Ki látta valaha földre borulni a diadalmas hadseregeket, futó ellenségük elölt? A függetlenségi nyilatkozat rengeteg rétegekben tárja a világ elé mindazon sérelmeket, melyeket az uralkodóház 300 esztendő alatt összehalmozott s mezeket utoljára a márczius 4-diki oktroyált alkotmánynyal tetö/ött be. A képviselőház ezek alapján az örökkévaló Isten igazságára s a művelt világ ítéletére hivatkozva Magyar- országot szabad, önálló és független európai államnak nyilvánítja; a Habsburg-Lolhringeni házat Magyarország és a vele egyesült Erdé.y és a hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodástól a nemzet nevében örökre kizárja, trón vesztettnek, kirekesztettnek, számüzöttnek nyilvánítja; azon népekkel, melyek Magyar- országgal ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét és jó szomszéd- 16 -
