Református Kollégium, Kolozsvár, 1893

— 14 —

pedig ezen komoly határozatát valósítsa, miszerint becsületes békét eszközölhessen, ha lehet, vagy győzedelmes harczot vívhasson, ha kell, felhatalmazza a kormányt arra, hogy az ország disponibilis hadseregét 200,000 főre emelhesse, s e végett első perczben 40,000 embert mindjárt kiállíthasson, a többit pedig úgy és a szerint, mint a haza oltalmának, a nemzet becsületének szüksége kívánni fogja. 200,000 embernek kiállítása, fegyverrel való ellátása 42.000,000 förinba kerül.

Eszem ágában sincs a nemzettől kívánni, hogy 42 milliónyi adót fizessen, hanem úgy gondolom, hogy annyi adót viseljen, a mennyit elbír, s ha ez a szükséges költségeket nem fedezhetnél hitellel kell a hiányt pótolni. Ezek indítványaim. Uraim! én azon véleményben vagyok, hogy a határozattól, melyet a ház indítványomra hozand, e nemzetnek jövendője függ, nemcsak, hanem nagy részben függ azon módtól is, miszerint a ház e határozatot hozandja. És ez az egyik ok, Uraim, miért nem akartam én e kérdést a válaszfelirat vitatkozásaiba meríteni. Azt hiszem, hogy midőn egy nemzet minden oldalról fenyegettetik, de magában minden fenyegetés visszaverésére akaratot s erőt érez, akkor a haza megmentésének kérdését semmi kérdéstől nem szabad felfüggeszteni. Ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, — ez mindegy — minisztérium változhatik, de neked maradnod kell oh hazám! s a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért minden balmagyarázatok kikerülése végett, egyenesen, ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy midőn azt kérem: adja meg a képviselőház a 200 ezer főnyi katonát s erre szükséges pénzeröt . . .

... A szónok itt egy pillanatra megszakítja beszédét, Nyári Pál föláll az ünnepélyes csendben s jobbját esküre tartva fölkiállt, „Megadjuk!“ A képviselők elragadtatva a pillanat nagyszerűségétől: mindnyájan felállnak s utána zúgják: „Megadjuk!“

Történelmünk e legszebb jelenete alatt Kossuth Lajos szívére tett kézzel meghajolva állott a képviselők előtL Azután így folytatá beszédét: Uraim 1 mondani akartam még: ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; kérni akartam még önöket uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel;