Református Kollégium, Kolozsvár, 1889
■MR lé ges-ben tíz osztályon keresztül behozta. Azonkívül van Parisban sok rajziskola, a melyekben mindenki egész nap és estve ingyen oktatást nyerhet a szabadkézi rajzban és mintázásban. 1878-ig volt ott 42 ingyen rajziskola. A rajzoktatás befolyásának az Ízlés fejlesztésére, köszöni Fran- cziaország előhaladottságát a művészet és ipar terén. Nem csak művészei vannak a műiparban, a kik értik a szépet és finom érzésük van a formavilág tüneményei iránt, hanem aesthetikailag képzett közönség is. A művészet, müipar és mesterség minden törekvése a közönség kifejlett Ízlésétől függ. Ez döntő. Mire való a fokozott és mindig jobb termelés, ha a közönségben nincs értelem és a megszerzés semmi szükségét nem érzi. A szépészeti kiképzés hiánya okozza, hogy a sok tudós merő értelmetlenséggel járja be a képcsarnokokat és műtörténeti gyűjteményeket, mivel nem talál magában semmi érintkezési pontot a nagy emberek ideális alkotásaival. Nem csoda, ha a mai materiálizmus erőt vesz még a műveltebbeken is és csak némi félelem tartja egyiket, vagy másikat vissza attól, hogy ne mondja azt, a mit Turgeniew az „atyák és fiukéban mondat egy műveit nihilistával, „hogy egy Raphaelért nem adna egy fillért sem.“ A szabadkézi rajzoktatás ellenségei azt állítják még ma is, hogy a rajz ügyesség, tehetség. Erre vonatkozólag azt mondja Eitel- berger, a bécsi iparmuzeum igazgatója: „Igaz, hogy a rajzolás ügyesség, a valódi értelemben, művészet. Ügyesség mindenféle gondolatot rajzban visszaadni. Botanikusnak, a ki rajzolni tud, megvan az ügyessége, hogy faleveleket, virágokat, gyümölcsöt papírra lerajzoljon ; földilónak, a ki rajzolni tud megvan az ügyessége, hogy hegyeket és folyókat körrajzban felvegyen; himzőnönek, a ki rajzolni tud, meg van az az ügyessége, hogy monogrammokat, vagy ékítményeket selyemre rajzoljon; építésznek, a ki rajzolni tud, meg van az az ügyessége, építészeti gondolatait rajzban értelmesen visz- szaadni és festőnek, a ki rajzolni tud, megvan az az ügyessége, képgondolatait a síkban világosan fejtegetni. Minden művésznek megvan a síkban ábrázolni tudó ügyessége, melyet rajzolásnak neveznek, hanem nem mindenki művész, ki rajzolni tud. A felhozott példák szerint, a botanikust, vagy földiről rajzolónak nevezhetjük, ■ ■
