Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
12 varos ellenmondásai, de a hagyományok által megszenteli hit és meggyőződés bélyegzik. Kell-e mondanom, hogy a gondnoki kar egyik büszkeségéről, kollégiumunk vezérférfiáról: báró Bánffy Albertról emlékezem meg. 1886. febr. 1-re viradóra halt meg hirtelen, váratlanul. Hogy ki volt ő egy előkelő körnek, arról beszéltek az ország minden szegletéből, sőt külföldről is özönnel jött részvétnyilatkozatok; hogy ki volt ő egy országnak, arról szóltak a pártkülönbség nélkül gyászoló közegei a nyilvánosságnak; hogy ki volt ő a társadalomnak, arról szóltak a városok, a testületek részéről ékesszóló nyelven beszélő részvétiratok ... de két veszteség marad kifejezhetetlen . . . Egyikről szól a mi szerény koszorúnk, melyet koporsójára tettünk; szól azon külön szakított, gyászkeretbe foglalt lapja előljárósági jegyzőkönyvünknek, mely siratta a veszteséget, mely érezhetőbbé válik, ha kormányost keresünk, ki a gazdátlan evezőt oly szilárd kézzel ragadja meg, milyenben az 27 éven át működött. E külön lap elöljáróságunk jegyzőkönyvében jelképezi az élet mostoha kényszerűségét, hogy a szív szeretné kedves emlékeit külön kiszakítani a köznapi élet folyamából, melyben Cicero szavai szerint lacrymae cito exarescunt. A másikról szól nekem egy feledhetetlen kép. Dús teremben, fény, gazdagság közepette egy gyászba borult úrinő legdrágább kincse, ereklyéje egy fekete táblába kötött, ezüst-csatokkal ellátott, fekete posztóba burkolt könyv, melyben egybegyűjtve mind a mi róla szól . . . Mint Elektra Orestes vélt hamvait öleli magához . . . Galanthai gr. Eszterházy Ágnes ez úri nő: a nő, a jó anya, az áldott nagyanya: ki ő benne hogy mit veszített ... a földi dicsőség és hírnév könyekkel áztatott foszlányai beszélik el. A mi kollégiumunk gyászában van valami rokonság az ő gyászával. Báró Bánffy Albert 1859. febr. 19-én jelent meg először kollégiumunk elöljáróságában, mint az egyházi főtanács által 62—1859. sz. alatt kinevezett főgondnok és azóta szövődött a régi patriárcha- lis világra emlékeztető viszony közte és a kollégium közt, mely neki szellemi dajkája volt és ő lett annak gondnoka, atyai jóságu pártfogója.
