Református Kollégium, Kolozsvár, 1885

13 A válságokban és változásokban páratlanul gazdag korszakban, mely az elnyomatásból az alkotmányos szabadságra, majd az alkot­mányos szabadság rohamosan fejlesztő hatása alatt nem kevésbé veszélyes küzdelmekre vezetett: a gond, az árny, mely kollégiumun­kat környezé: az ő homlokára is gondot, árnyat borított; az ő szi­vében, lelkében aggódó szeretetet élesztett és ö tanácsolt, vezetett, tett. Szívós kitartással ragaszkodott a kollégium hagyományai által meg­szentelt önálláshoz. Meg volt győződve, hogy a Protestantismus élet­adó elve: a szabad önálló fejlődés, mely kiapadhatatlan erő forrásává lehet. „A protestáns szellem bástyáját féltő gonddal óvta, védte a veszélyes áramlatok porlasztó, romboló pusztításától.“ Elöljáróságunk hangja ez, mely őt siratta. Élete zajtalan, működése egyszerű jellemének, szokásainak meg­felelt. „Élt, munkálkodott, szeretett“ — mondja róla az egyház szó­noka, „Boldogok azok, kiket, midőn eljön az Ur, vigyáz­va talál és őt vigyázva találta a hirtelen jött halál“ —teszi hozzá. Vigyázott családjára. Fáradhatatlan, küzdelmes munkás­sággal gyarapitá nevök súlyát, anyagi, szellemi erejét. Méltó volt ö arra, hogy politikai meggyőződése egy nemzeti párt konstituálá- sára szövetkezzék barátjaival, mely kísérletnek maradt, csak memo­randumot dolgozott ki 1875-ben, de Erdély újabb fejlődése igazolta e törekvést. Hiszen az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet — távol a politikai tendentiáktól — mi egyéb mint nemzeti párt-szövet­kezés a társadalom jobbjai közt? Ez egylet alapitó tagja egész lelki örömmel lett. Azért mondom ezeket, midőn arról szólok, hogy családja anya­gi és szellemi erejét miként emelte, mert az ép és egésséges hagyo­mányokkal, az ezeknek megfelelő kötelesség-érzettel biró áristokra- tiának politikai súlyára, erejére talán soha sem volt nagyobb szük­ségünk. Ki két fiának a Felség engedélyével két majorátust alkotott : az állandó jelleget akar nyomni a népesség mozgó hullámai közt e darabka földre és e jelleg: magyar. Vigyázott a haza és társadalom legnemesebb érdekeire. Vigyázott azon erkölcsi javakra, melyeknek sáfárkodásával mögbizatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom