Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
68 ■ Önképzőkörünk által ez év elején hat pályakérdés tűzetett ki. a melyekre beérkezett összesen 8 dolgozat; még pedig: I- ször. „A Gr. Teleki László „Kegyencz“ ez. tragoediájának esztétikai méltatása“ czimüre beadatott 2 munka. Ezek közül a „legméltóbb sírja egy nagy embernek és hazafinak nemzete hálás emlékezetében van“ jeligéjű a pályázati szabályok külső követelményeinek nem felelvén meg: tekintetbe nem jöhetett. A „der schrecklichste der Schrecken das ist der Mensch in seinem Wahn“ (Schiller) jeligéjű 49 lapra terjed és tárgyával behatóan foglalkozik. Stylje világos és tiszta; beosztása pedig helyes. A feladatával kapcsolatos irodalmat ösmeri és felhasználja, s figyelmét kiterjeszti a legújabb magyarázók — mint Rákosi és Beöthy — müveire is. Hivatkozásai pontosak és megbízhatók s az egész dolgozat annyi utánjárásra és alaposságra vall, hogy a pályázati föltételek értelmében a kitűzött díjnál magasabb jutalomban (5 írt) részesitte- tik. A jeligés levélke fólbontatván, abból Szabó Péter VlII-ik oszt. tanuló neve tűnt ki. II- szor. A beszély és novellára beérkezett 1 pályamunka „Jó emberek“ czimmel és „Rég volt, talán nem is igaz“ jeligével. Szerző a forradalom utáni időkből meríti tárgyát, a mely nagyon szűkkörű. és mégis elnyújtott. Leírásai fölötte hosszak és mondhatni: az eseményeket pótolják, vagy akarják pótolni. A jellemzésre nem ügyel. Stylje elég könnyed, de néhol olyan körülményes és körmönfont, mint egy-egy vigjátékbeli kántoré. Kedélye azonban van, s a hol ez lép előtérbe: hatni is tud s bizonyítékát adja, hogy ha idővel a styláris sallangok felett ennek adja az előnyt, élvezhetőbb müveket is produkálhat. Tekintettel hát ez utóbbi körülményre, a kitűzött pályadijra (3 frt) érdemesnek ítéltetik. A jeligés levélkéből Kovács Dezső VII-ik oszt. tanuló neve tűnt ki. III- szor. Eredeti költeményre bejött 2 pályamunka. Ezek közül a „Föl, föl, dalaim, jó dalaim! Föl, fegyverkezzetek!“ (Heine) jeligéjű a pályázati föltételek külső követelményeit mellőzvén: nem volt számba vehető. Az „Apa átok“ czimü és „A ki szereti atyját vagy anyját inkább, hogysem engemet“ stb. jeligéjű ballada úgy styljére, mint compositiójára nézve is annyira kezdetleges, hogy jutalomban nem részesülhet. IV- szer. Műfordításra beérkezett két dolgozat. Az egyik „Ezt nem hozza világra nap“ (Chamisso) jeligéjű, s Uhlandnak a „Haldokló hősök“ és Chamissonak „Világra hozza azt a nap“ ez. költeményeit tartalmazza. Fordítónak azonban semmi verselési ügyessége sincs s e mellett még a magyar kifejezésekben sem eléggé biztos. Hogy versei bármely prózánál is rosszabbak, a következő pár sor is bizonyítja:
