Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
69 Dicsőn ragyog az úrnak csarnoka Napsugárba. Körülte rengnek csillagok s vonja Vihar oda. Lakunk ott atyáinkkal békébe, Magasztaljon dalod s fejezd be te stb. Az Uliland „Haldokló hősök“ ez. költeményének íordilását tartalmazó és „E mü nem díjat nyerni jő“ stb. jeligéjű pályamunka már minden tekintetben sikerültebb. Nyelve jó és verselése könnyed. Az eredeti nehéz formáját magyarosan tudja visszaadni és sok gyakorlottsága van a gondolatoknak rövidesen és tömören való kifejezésében. Mindezen tulajdonságok érdemessé (eszik a kitűzött díj (2 frt) elnyerésére. A jeligés levélkéből Szabó Jenő VIII. oszt. tanuló neve tűnt ki. V- ször. Egy szónoki beszéd legjobb előadására, vagy a legjobb szavalatra pályáztak hárman, kik közül Szabó Jenő VIII. oszt. az első (2 frt), Tárkányi György VII. oszt. tanuló a második (1 frt) dijat nyerték el, Böhm Mihály VIII-ik oszt. tanuló pedig dicséretben részesült. Tekintettel azonban a Tárkányi György évközben tanúsított szorgalmára és sikerült szavalataira: az ő jutalma is 2 frtra emeltetett föl. VI- szor. A természettudományi kérdésre bejött 1 pályamunka: „A szem morphologiai és phisiologiai ösmertetése“ czimmel az „Az én szeretőmnek olyan kék a szeme“ stb. (Vörösmarty) jeligével. A birálóúl fölkért szaktanár úr nyilatkozata szerint: „szerzője szorgalmasan tanulmányozta az általa megjelölt segédkönyvek idevonatkozó fejezeteit. A gyűjtött adatokat elég érthetően s kellőleg csoportosítva adja elő, de stylusa kezdetleges. Tárgyi korrektsége azonban dicséretre méltó, s gondolkodó főre vall, minél fogva a mű szerzője a kitűzött jutalomra (3 frt) érdemes.“ A jeligés levélke felbontatván, abból Gáspár János Vl-ik k. o. tanuló neve tűnt ki. Ezeken kívül jutalomban részesültek még: Kovács Dezső VII-ik oszt. tan., mint a „Remény“ ez. iskolai hetilap szerkesztője 4 írtban, és Szabó Jenő VIII-ik o. t., mint az „Önképzőkör“ ez évi legmunkásabb tagja 3 írtban. A kiadott jutalmakból 10 frt a ngys. Szilágyi Béla szám- tanácsos úr kegyes ajándékából fedeztetett, a kinek nem mulaszthatjuk el e helyen is forró köszönetünket nyilvánítani. Végül legyen szabad még köszönetét mondanom Bart ha Imre, Kolozsvári Aladár, Ignácz István és Barabás Jenő egyetemi hallgató uraknak, kik szives közreműködésökkel és részvétükkel támogatták ez évben az önképzőkört és lapját.“
