Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
Zárbeszéd. Tartotta 1886. junius 28-án Hegedűs István, igazgató-ta n eh \ A sírbolttól még zarándokoljunk el egy kicsiny sirhoz, melyben Plutz József I. gymn. osztályú tanuló nyugszik. A múlt év decz. 12-én hunyt el gümökórban. Beteg szobánkban feküdt egy pár hétig, de a veszélyes kór első fellépése alkalmával, orvosi tanácsra, a Ká- rolina kórházba szállíttatott, hol hosszasabb szenvedés után jobb létre szenderült. Még alig szokott az új élethez iskolánkban, melynek most lett tagja. Engedelmes, jó gyermek volt. Szép reményekre jogosított. Az első évharmadra már az útban kifáradt és közülünk az ismeretlen útra lévedt. Pályatársai egy szép koszorúval fejezték ki kegyeletüket. Az édesatya áldást mondott intézetünkre utolsó kézszoritá- sunk alkalmával. Midőn a kórházban halála előtt utolszor meglátogattam : az elbágyadt szemből köszönet sugárzott felém. Mily becses sugarak a hála sugarai! Megfényesitik a szív bánatát nem egyszer és az emberszeretet termő melegét élesztik. Legyen áldott, emlékezete! És — hála a gondviselésnek — ez az utolsó és egyetlen áldozat, melyet vesztett egész kollégiumunk tanuló ifjúsága a lefolyt iskolai évben. A beteg szoba „Nyilvántartási könyvébe“ 50 beteg jegyeztetett be, kiknek betegsége apróbb hűtési bajokból állott,. Súlyosabb betegség nem fordult elő. És most térjünk a mi kicsiny társadalmunk életére vissza. Ez év volt legterhesebb mindazon évek közt, melyeket e kollégium igazgatásában megértem. Apró, kisszerűnek látszó történet ez a miénk, de tükre a nagy életnek és lele tanulsággal, emelő és fájdalmas mozzanatokkal. . és III. Kolozsy. lief. Kol. Értesítő.
