Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
18 A lefolyt iskolai év már nem az átmenet, hanem az új tanterv behozatala óla első normális év volt. Távol legyen tőlem, hogy egy év után egy rendszer hatásáról, eredményeiről szóljak. Nem oly gyors a tanrendszerek szellemének hatása; de hogy épen nem tekinthető az új rendszer hosszas időre megállapított és változhatatlan rendszernek : arra nézve elég hivatkoznom egyetlen könyv hatása alatt keletkezett országos tanügyi mozgalomra, a közvélemény ingadozására, az új idők szükségeinek követelő hangjára. Az új rendszer alkalmazása oly tapintatot, kiválóan finom didaktikai érzéket kíván, hogy ép ez által válik könnyen formalismus termő talajává, mert e tapintat, ez érzék nem minden bokorban terem. Egy tagadhatatlan tény: Az újabb gymnasium mind jobban sarkal erőkifejtésre, mind szigorúbb kriterionjává lesz a tehetségeknek. És e tekintetben a tanári kar évről-évre következetes egymásutánban tette életteljessé úgy a didaktikai tanácskozások mint az osztály-tanácskozmányok utján a „Rendszabályok és Utasítások“ czél- zatát, szellemét. Legjobb igyekezete mellett is: ép a rendszer szelleme és közben szerzett tapasztalatok által indíttatva: belátta, hogy nem egy év müve fog lenni, mig a teljes szabatos formát öltendi az ifjúság erkölcsi és értelmi előhaladásának időközi ellenőrzése, a szülei ház tapintatos fölhasználása a tanuló fegyelmezése és sarkalása érdekében. „Egy a mitől tartani lehet: a túlbuzgóság a kormányzásban, a túlzott ellenőrzés a szabadságszeretet fejlesztése körül.“ Az újabb rendszer közvetetten hatása alatt tavaly fejeztem ki ez aggodalmamat: melyet a lefolyt év tapasztalata nem enyhített, de egészen más okból, más irányban. A központi tanterv, az egyformási- iásra, alkalmazkodásra irányult erős áramlat le-letöről egy-egy vonást intézeteink egyéni arczulatjáról, melyeknek elmosódása egy-egy hagyomány eltűnését jelzi. És erőt nem adhatván arra, hogy a modern kor úgynevezett színvonalára emelje az egyes intézeteket: az államsegély karjaiba hajtja azokat. Ki tartózkodnék a magyar állammal becsületes szerződésre lépni, vele vállvetve szolgálni a közös czélt, ha ez állam nem volna oly súlyos pénzügyi helyzetben és ha a spontán áldozatkészség forrása nem apadna egyre jobban ? Sok nagy érdek kiegyenlítéséről van itt szó. A kötelmek sajátos harczát át-
