Református Kollégium, Kolozsvár, 1884
6 szetbe való sűrű kirándulás alkalmával gyűjtik az anyagot, melyet az öntevékenységre buzdult növendék készít elő az oktatásra. Hangoztatják több oldalról, hogy a franczia nyelv előzze meg a latin nyelvet. Mondom: tartok tőle, hogy a nálunk külterjes hódítást tett klassikus oktatásnak nem lesz kívánt sikere. De ép arra való az együttes megbeszélés, az osztályvezetők által vezetett tanácskozmány; a didaktikai kérdésekkel behatóan foglalkozó tanárkari gyűlések tanácskozása, hogy a kivívott vívmány valóban vívmány legyen és a syntaxis szabályainak értelmetlen reci- tálása helyett a latin nyelv szerkezetének beható ismeretére vezessen és ezáltal a logikus gondolkodás egyik gymnastiküs eszközévé váljék; a latin szerzők egy pár lapnyi olvasása helyett, a római élet gazdag világába kalauz nélkül való tanulmány-út legyen a klasszikus oktatás. Ki a múlt szent romjai közt megtanult áhitatos szemlélő lenni, képzeletben megelevenítő az emberi élet bármely alakját, az a mai zakatoló, zajos élet lármáját zenének hallja, mint a Madáes Ádámja a Toweren. Ha majd leszáll és érteni fogja Turgenjev e keserű szavait: „Az élet nem tréfa és nem játék; az élet nem élvezet, hanem kemény munka. Lemondás, örökös lemondás, ez titkos alapértelme. “ .. . tisztelettel tekint föl eme bástyára. És e ponton térek el a klasszikus oktatás újabb támadóitól. Két életet sugározzon ki a n i m b u s : a nemzeti életet, melynek fényét a történelmi oktatás árasztja el és az irodalom anyaföldjét: a klasszikus-világot, mely a szenvedély lázától duzzadó nemzeti erőnek a gondolat finom f o r- máit tárja föl iskolául. Abban nagy tévedést, látok, hogy a klasszikus m ű e 1 v fentartására, dolgozni, hatni jó volna: az leélte magát ; a fejlődés végtelen kigyója e bőrt is levedlé magáról; de tagadom, hogy a történelmi múlt és hagyomány nélkül a művészet magasb körébe bírna felemelkedni a lélek. És ide föl kell emelni a hivatott lelket. Hugó Viktor szépen mondja : Mi a ezél? Nőni, emelkedni. Meddig? A végtelenbe. Az embernek nemcsak a hazai föld a világa. Az emberiség közös nagy hagyományától elszakadnunk annyi, mint kitagadnunk önmagunkat egy gazdag örökségből.
