Református Kollégium, Kolozsvár, 1881
13 halad, mint Homerus istenei a térben s ihletésétől félre valahol sziilethetik egy gondolat, egy uj hit, már egy rend fátyollal kevesebben nézheti át“. És élte, ez irányeszméjéhez hű maradt. A sza- badságharczban ő ez eszmét szolgálta . . . jutalma üldözés lett. A legsulyosab leveretés korában, midőn Zilahról elüldözték, a megrázó erővel tartott bucsuzóján is átcsillog a remény. rAz éjszaka nem eheti meg a nappalt“ — mondd akkor; hirdeté később, Collegiumunknál 1855. óta hirdeté, mint rendes tanár a haladás, a jog, a szabadság, a népek közti testvériség eszméit, az emberiséget egyesitő emez eszméket, a társadalmi korlátokat ledöntő gondolatokat, önfeláldozásra, lankadatlan tevékenységre, értelmi fe világosodéira és erkölcsi nemcsbülésre ösztönző igéket. A múlt magyarázatába bevitte a jövő reményt. Hejh pedig, minő keserű beltusák között kóstolta a csalódások méregpoharát. Csak 18-19 ben irt naplóját, a forradalom után később nejévé vált barátnőjéhez Írott egy jókora kötetre menő leveleit kell lapozgatni; benne volt a kétely útvesztőjébe, kereste a vigaszt szerelemben, barátságban, de fájóán sóhajt fel: „Ah mily szerencsétlen, ki semmi örökkévalóhoz nem ragaszkodik !“ Kereste a vigaszt a nagy költőknél: de a keresztyén költészet szomorúságot lehel ki. Shakespeare ITamletje sötétebb zughelyeit tárta fel az emberi szívnek, Byron vérzőbb sebeit érinté meg a. kebelnek, hogysem a költészet segítsen. A bölcsészet: kételyt hirdet, a társadalom erői, tényezői egymás ellen küzdő elemek; az ország politikai pártjai értelmetlen tusát vívnak. Ily gondolatok ismétlődnek számtalan alakban. De a viharok közt edzett hajósnak van fogalma a révpart nyugalmáról: Sámi újra feltalálta a vezérfonalt: „Szent Pál igen messze volt az istentől — írja ő maga — mikor a keresztyéneket mortirisalva, ellökte a jövendőt, de a damaszkusi utón találkozott az istennel, az igazsággal, a jövendővel. Az átalakuló társadalom hasonlít Szent Pálhoz. E jövendőt kereste tanítványaiban az egy pár évi félbeszakítással 32 évre terjedő tanári pályán. E jövendőt kereste az iparos osztályok fejlődésében, mint kitűnő társadalmi vezórférfiu, kinek magvas beszédei a jövőben
