Református Kollégium, Kolozsvár, 1880
10 fölszereléseit szándékosan beszennyezik, rombolják. Tudva, bogy egy ily nagy gyerek-seregben a meggondolatlansággal párosult des- tructiv erőnek mily nagy mennyisége rejlik; annak humánus korlátozására a tanodái ellenőr és esküdtek mellé a köz- és magán- tanitókat s ezek közt főleg a szoba-főnököket is fölhívom. És teszem ezt abból a nagy indokból, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a valódi műveltségnek s urbánitásnak amaz apostolai: Ho- meros, Sophokles, Horatius, Yirgilius, Cicero: bizonynyal csak névvel hangzanak falaink közt, de szellemök távol marad tanodáinktól, ha abban durvaság, rendetlenség, tisztátalanság uralkodik És ezen belső indok mellé szintén fontos külsők is csatlakoznak. Csak kettőre irányzóm a figyelmet. Egyik az, hogy tanodánk ma már tárva áll a legidegenebb érdeklődők előtt is , belállapo- tainkat hallgatag, de szigorú bírálat alá vetik , és tapasztalataikból fontos következményeket vonnak egész nemzetünk kultúrájára. Másik az, hogy tanodánk, helyzeténél fogva, évenkénti ünnepélyes gyülhelyévé vált egyházkerületünk törvényhozó testületének. E testület tagjai már hivatásszerű bírálói tanodánk állapotainak. És kell-e figyelmeztetnem, hogy az ily birák ítéletétől mily nagy mértékben függ tanodánk jó hirneve!? E tekinteteknek lelkiismeretes szem előtt tartására tehát mindenkit fölhivok, fölkérek! Fontossága miatt nem mellőzhetem el: megérinteni azon sokfelé ágazó viszonyt is, mely tanodánk és e nemes város hatósága és polgárzata közt fenn áll. Tudnunk kell, hogy az elsővel szemben alárendeltségi viszonyban állunk. Rövid útasitásom az első viszonyra ez: „tiszteljed a polgárzat törvényeit és intézményeit, mint a melyek egyedüli biztosítékai ezrek békés együttlétének“; a másodikra nézve pedig: „tiszteljed mások személyi és vagyoni jogait, hogy hasonló tiszteletben részesülj.“ Jól tudom, mily sok irányban kellene még figyelmeztetnem az ifjúságot és rendtartásunk orgánumait évi munkálkodásunk kezdetén; ezútal többre még sem terjeszkedem. Záradékúl csakis egy intelmem van érettebb ifjaink egy részéhez, azokhoz t. i., kiknél a tanév kezdetén szintén nem hiányzik ugyan a munkára és kötelességszerű magatartásra a felbuzdulás, de a kiknél a gyenge lángot hamar eloltani tudják az ellenhatások szelei, azokkoz, kik nem ismerve az aka-
