Református Kollégium, Kolozsvár, 1880
11 rat erejét, kislelkűen engedik magokat legyó'zetni oly akadályok által, melyek fölött győzedelmeskedniük: legmagasabb örömükre fogna szolgálni. Tudom, bogy a képzett emberré létei munkája — mások segédkezése mellett is — mily nehéz, és hogy mily bajosan csendül meg a lélekben e szózat: „én azzá akarok lenni, mivé lennem kell,“ és tudom, hogy o tekintetben az intelmek általában kevés hatásúak,— néha épen ellenhatást keltenek. Még sem mondhatok le azon bitemről, hogy a beszéd: lélek-vezér; hogy a maga idején és szivből jövő jó szó: utat talál az illetők szivéhez. Köztudomású dolog, hogy azok, kik a mi ifjúság életjelensó- geit azzal az aggódó érdeklődéssel kisérik, hogy vájjon a közélet e plánta iskoláiból mily gyümölcsöket termő fák fognak idővel kikerülni : egy idő óta mind hangosabban jelzik, hogy eme plánta- iskolákban komoly bajok jelentkeznek; hogy a jelenben nem látják biztosítékát a jövőnek. Fájdalom több évi hivataloskodásom tapasztalatai nem engedik, hogy ezen aggodalmat, legalább tanodánk részéről, — alaptalannak mondhassam. Sőt be kell vallanom, hogy a mi ifjúságunk szellemi egészségügye sem megnyugtató; — de nem a bajok újdonsága miatt, hanem mert korunkban sokkal fokozottabb várakozással vagyunk s kell lennünk az ifjúsággal szemben, mint voltunk s lehettünk a múltban. És itt óhajtanám, hogy ezen igény-fokozódás okait az ifjúság is ismerje és szivére vegye, mert attól függnek legféltettebb közérdekeink. Ezért nem mulaszthatom el: jelen alkalommal is ezen ügyre irányozni a figyelmet. Tudjuk, nemes ifjúság! hogy apáink, ha török-tatár ellen védték is, megvódték a hazát, béke idején, ha egymással huzal- kodtak is, idegenektől nem háborgatva élvezhették paradicsom- hazájok malasztjait; nem volt szükségök , hogy az ifjú nemzedéket a béke-idő alatt csendesen dolgozó támadások ellen védekezésre készítsék. Ma komolyan máskép állnak a dolgok. Török-tatár helyett a szabad bé- és átjárást nyert forgalom, ipar, gazdászat, tudomány— (a népeknek e szabados véd- és támadó fegyverei) — fordúltak