Református Kollégium, Kolozsvár, 1878

13

hogy tanodánk a lefolyt év alatt három gyerek-növendéken kívül többel a halálnak nem adózott, és ezek is szülői ápolás mellett haltak el. És ez oly időben történt, mikor városunkban a gonosz roncsoló torok-lob, kevés megszakadásokkal, folytonosan szedte és szedi áldozatait.

De ha tanodánk gyász-lobogójának kibontásától egész év alatt meg voltunk is kiméivé: ez nem azt teszi, mintha növendékeink egészségi ügye örvendetes lett volna. Sőt úgy az orvosi rendelvények, mint a betegeskedésekkel indokolt óramulasztások nagy száma alapján, ki kell mondanom, hogy növendékeink egészségi állapota a letűnt év alatt feltűnően kedvezőtlen volt.

Ez alkalommal csakis jelezni kívántam a fenyegető bajt, a nélkül, hogy közelebbi s távolabbi okainak fürkészésébe bocsátkoznám. Annyit azonban — a már több oldalról hangoztatott figyelmeztetések mellé — legyen szabad kimondanom, hogy nagyon elérkezett ideje annak, hogy a képzés alatt álló jelenkori összes nemzedék testi hanyatlásának okai felkeresendők s minden áron elháritandók.

Már csak a részemről történni kellő bészámolás okáért is fö| kell emlitnem az ifjúságnak évfolytán kétszer történt járulását ama nagy szerencsétlenségek enyhítésére, melyek előbb Miskolcz városát, később Szegedet oly megdöbbentő módon sújtották. Miskolcz részére 38 frt., Szegedére pedig 55 frt 6 kr. gyűlt össze tanodánk növendékei részvét-filléreiből. E két gyűjtést később egy harmadik 21 frt 15 krból álló adakozás követte, ugyancsak a szegediek részére, mely összeget az ifjúság májusi költségeinek fedezetéből takarította meg s fordította a nevezett czélra az ünnepély rendező bizottság. Mindhárom rendbeli adomány: főtiszt, püspökünk szives közvetítésével rendeltetési helyére szolgáltatott, miről az „Egyházi szemle“ lapjai tanúskodnak. Szeged részére nyújtott adományunkat a tiszántúli egyházkerület superintendense, főtiszt Révész Bálint a segélyzett szegedi ref. egyház nevében sajátkezüleg irt meleg szavakkal köszönte meg az ifjúságnak.

A mi pedig az érintém májusi ünnepélyünket illeti, ezt szintén nem mellőzhetem hallgatással. A tanodánk és e nemes város különböző rangú és rendű polgárai közt fennálló viszonyok mellett: csakis ez egy alkalom nyílik, a mikor a szülők, tanárok és tanít-