Református Kollégium, Kolozsvár, 1878

vánvok, valamint a tanodánk iránt érdeklődő közönség: családiason szívélyes érintkezésbe jöhetnek egymással. E sok tekintetben fontos ünnepélyt ifjúságunk ez évben is, régi szokása szerint künn a szabad természetben, a résztvett nagy közönség megelégedésével, egy müveit ifjúsághoz illő rendben és illemmel tartotta meg május hó 17-ikén.

Hogy tanodánk anyagi oldalát se hagyjam merőben érintetlenül : jelezni kívánom csakis azt az egy mozzanatot, hogy tano- épületünk csinosítása, s tanhelyiségeink évek óta folytatott felszerelése a letűnt tanév elejére azzal lett befejezve, hogy nagy auditóriumunk, illetőleg iskolai templomunk egész bútorzatát kiigazit- tattuk és megfestettük. Mely tetemes költekezésre, egyebek mellett, okul szolgált elöljáróságunknak azon óhajtása is, hogy egyházkerületi közgyűléseink számára egy kellően berendezett helyiséggel szolgálhasson.

Könyvtáraink, gyűjteményeink és tanszereink ez évi gyarapodásait részletesen közzétenni; tanodái értesítőnkre hagyva.

Végül a hála és kegyelet szives adóját kívánom lefizetni mindazon részint még élő, részint már csak néhai nemes lelkű honfiak és honleányok iránt, kiknek közművelődésünk iránti tettekben nyilvánult buzgalma tanári karunkat évenként azon kedvező helyzetbe juttatja, hody tanítványainál a valódi érdemeket ne csak elismeréssel méltányolja, hanem némileg jutalmazhassa is, s ezáltal bennük a polgári erények csiráit idejekorán fejlődésnek indíthassa. Értem mindazon kegyes alapítóinkat, kiknek tanodánknál letétemé- nyezett több-kevesebb ajándékából: részint segélyezni, részint jutalmazni tanári karunknak oly jól esik, s kiknek neve, a jutalma- zottakkal együtt, jegyző-tanár atyfia által fel fog olvastatni. Mely segélyek és jutalmak kiosztásánál el nem mellőzhetem figyelmeztetni az illetőket, hogy a nyújtott kegyadományokat ahoz méltó érzülettel fogadják és úgy nézzék, mint eljegyeztetésüket arra, hogy általuk és bennük az alapítók nemes intentiója valósulni fog. Kapcsolatosan köztudomásra juttatom azt is, hogy ez év folytán alapitóink száma kettővel szaporodott. Egyik: néhai gr. Rhedei Adám, kinek végakaratát leánya, már szintén néhai özv. Radák Istvánná, 1868-ban teljesítette, de akkor letéteményezett 1000 frtos alapítvány kamatai, közbejött akadályok miatt, csakis jelen alkalommal tétetnek folvóvá. Második új alapitónk: tanodánknak már