Református Kollégium, Kolozsvár, 1877

4

sok czéltévesztés, erő- és idő-pazarlás, újra kezdés és mégis czél- hoz jutni nem tudás — miknek gyakran szomorú tanúi vagyunk: — legtöbbször épen a fennebbi kérdések könnyelmű mellőzéséből ered.

Tanévünk feladata (n. if.! e nehány szóval teljesen kifejezhető, t. i. tanodánk mindenik tagjának lelki-testi fejlődésében annyi előhaladást kell évfolytán tennie, amennyi kinek-kinek tehetségeitől és megfeszített igyekezetétől kitelik.“ Ennyi és nem több a kívánat, de nem is kevesebb. „Megfeszített igyekezetei“ mondék, mert nem szabad felednünk, sőt nagyon is elménkbe kell vésnünk, hogy korunkban a megszerzendő ismeretek már annyira halmazód- tak s az elsajátítandó készségek oda tökélyesültek, hogy azokat a képzés alatt álló ifjúság buzgó erőfeszítés nélkül magáévá sehogy som teheti, holott mulhatlanul magáévá kell tennie; különben úgy a tudományok, mint a társadalom ügyei hanyatlásnak fognának indulni.

Nem uj az a nézet, n. if! miszerint az egyes néptörzseknek is épen úgy megvannak életkorszakaik, mint az egyénnek. Századok alatt bár, de ők is átélik a fejlődésnek azon jellemző phasi- sait, mit az egyénnél: gyerek-, ifjú-, férfi- és aggkornak nevezünk. Ugyancsak e nézet szerint: a fehér-embertörzs ma már férfi korát éli; gyerek-játékok, ifjúi ábrándok helyett: komoly-nehéz czélok megvalósításán fáradozik, sőt küszködik. Nemde észre kell tehát vennünk, sőt nagyon is szemelőtt tartanunk, hogy e nézetnek a képzéssel szemben igen fontos következménye, sőt követelménye van. Az t. i. hogy a képzés alatt állóknak alkalmazkodniolc s minden áron eleget kell tenniök jelen korunk magas műveltségi igényeinek. Ámde világos, hogy ez el nem érhető máskép, mint buzgó erőfeszítés által az ifjúság részéről s mind helyesebb képzési mód által a szülők, oktatók és a társadalom részéről. A honnan belátható: a társadalmi és képzésügyi állapotoknak az a szoros és fontos kölcsönhatása, a mit egy újkori bölcsész — némi túlzással ugyan — igy fejez ki: „A milyen egy nemzet a jelenben, olyanok voltak képzési intézményei a múltban; és a milyenek ezek a jelenben, olyanná lesz a nemzet jövőben.“

Csak ennyiből is tisztában lehetünk tanévünk czéljával és annak indokaival. Azonban ne feledjük, hogy nincs könnyebb, mint valamely czélt — legyen az bármily magas — kitűzni és azt án-