Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
mint nagyobbá™ leendő tanárok, épen e féltett kincsnek megőrzésére lesznek hivatva. A mi rendes tanítványainkat illeti: elmondhatom, hogy a mostani ifjúságot nagy részben ismerem, és olyannak ismerem, hogy velők úgy magam, mint összes tanári karunk, bizton nézünk elébe az 1877/g-ik tanévnek, melyet ezennel megnyitottnak nyilvánítok, kérve isten áldását és békéjét édes hazánkra, királyunkra, szeretett városunkra és tanodánkra. II. Tanvezetöi székfoglaló beszéd, Tartotta 1877. szeptember 5-éu Dcbreczcni Jór.sei’, tanvezető-tanár. Mélyen tisztelt elöljáróság, tisztelt hallgatók, szeretett tanártársak és nemes ifjúság! Ebben a székben, melyet a mélt. elöljáróság bizalmából kifolyó határozata következtében ez alkalommal elfoglalok, egész sora ült azon tanférfiaknak, kik e tanoda körül sok érdemet szereztek magoknak; én, e tanodánál alig 5 éves múlttal bírva, az elöljáróság c bizalmát előlegezésnek kell hogy tekintsem, melylyel szemben igyekezetét, kitartó munkásságot s buzgóságot kifejteni meg nem szűnöm és teljes erőmből arra fogok törekedni, hogy kötelességemnek megfelelhessek. Érzem a a magamra vállalt kötelességből folyó felelősség nagyságát; elismerem azt is, hogy ezen kötelességnek kellően megfelelni és ezen feladatot sikeresen megoldani, alig lesz elég erőm; de hiszem, hogy miután oly tanártársaktól vagyok környezve, kiknek nagyobb része e hivatalt viselte s kik eddig is szívesen támogattak tanácsukkal — jövőre sem fogják tőlem megvonni becses támogatásukat. Bizalommal lépek hát munkakörömbe s midőn a jelen percz- beu mintegy a múlt és jövő közé ékelve állok itt, azt hiszem, hogy helyesen teszem, ha visszapillantok, hogy a múltban a középtanodák általában mily irányban próbálták, s jelenleg mi mór
