Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
6 dón törekesznek megoldani feladatukat, tekintettel tanodáink szervezetére is. A múltat tekintve, látom, hogy tanodáink beléletének fejlődési menetén teljesen az emberiség, vagy ha ugv tetszik az egyéniség fejlődése tükrözik vissza; mozgató erői annak is — mint ezek akár melyikének — egy háromságot képeznek: az érzelem, értelem és akaratban mint erőkben; tüneményei: az ezek kölcsönös hatásából származott tények. A fejlődés legalsóbb fokán tulnyomólag az érzelem erejének hatása nyilvánul, mert a többi még fejletlen. A gyermek érez, óhajt s érzelme által ösztönszerüleg vezérelve cselekszik is, mielőtt tudná : ha váljon javát, boldogságát eszközli-é ? A gyermeknél igy volt s igy lesz mindenkor. Az emberiséget is gyermek korában hasonlókép ez érzelem vezette minden tettében. Állami egyesülésre is gyengeségének érzete kényszeritette, s hogy mennyire uralta az érzelem s ugyszólva elnyomta az értelem és akarat nyilvánulását, tudjuk a monarchi- cus államok életéből, hol egyetlen egy emberen, az államfőn kivül másnak sem akarata, sem gondolkozása nem volt, nem lehetett Az iskolák alakulásának idejéből ugyanezt mutathatjuk ki. A mai értelemben vett iskoláztatás akkor kezdődik, mikor már a keresztyén vallás nagy kiterjedést nyert; mikor a kér. vallás központja Róma lön, s az egyház lassanként a latin nyelvet fogadá el egyetemes nyelvéül. A papoknak s a papságra készülőknek meg kellett tanulniok, a mennyire lehetséges volt, a latin nyelvet. A vallás megszilárdítása érdekében, a latinnyelv megtanulhatásának szükségessége vezetett a mai értelemben vett olyan iskolák állítására, hol a vallástanon kivül latinnyelvet és szónoklatot tanítottak és tanultak. Tehát tisztán a hitre, a vallásra lévén tekintettel, majdnem egészen mellőzve az értelem és akarat fejlesztését: tulnyomólag az érzelem fejlesztése volt és maradt sokáig az iskolákban irányadó. Az emberiségnél a hitújítással kezdődik az értelem mint erő nyilvánulása. Ekkor jő tudatára annak, hogy rendeltetése a tudás körét korlátlanul minden irányban lehetőleg kiterjeszteni; proklamálja a szabad vizsgálódást s ezzel egyszersmind azt is, hogy a tudás nem lehet csupán a valláserkölcsi életre
