Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

Nemde szükséges tehát, hogy tanodánk mindenik tagja naponta figyelmeztetve legyen idejövetelének s ittlétének e czéljára? Nemde, nagyon is helyén van, hogy boldog emlékű elődeink, kik e tanodát alapitották, arany betűkkel vésették fel annak kapuja fölé e nagytartalmu szavakat: „Litteris et pietati sacrum,“ azaz: e tanoda a tudomány és kegyeletes erkölcsösség szent hajléka.

Igen! és háromszor igen, nemes ifjak: e tanoda a tudomány és valódi humánitás hajlékául volt alapítva , a végett van és lesz és legyen fentartva az idők végtelenéig! Ki itt egyéb, tán németien czélokat tűz maga elébe, vagy az elébe tűzötteket megvalósitni nem törekszik elég buzgósággal: az, belépésekor e tanodába, döbbenjen meg a kapu fölött álló felirattól, és vagy arra tökélje el magát, hogy ő is valódi polgára lesz e kis hazának s nem csalja meg szülőit, hazáját s mindenek fölött önmagát; vagy, ha ily eltö- kélésrc nem képes, ne lépje át a küszöböt, melyen belől az idő- pazarlásnak, tudatlanságnak és erkölcstelenségnek helye nincs, nem szabad hogy legyen!

A mondottakból bárki előtt tisztán állhat tanodában létének czélja azon indokokkal együtt, melyek a czél elérésére mindenkit hatalmasan ösztönöznek.

Ámde tudnunk kell, hogy a végczélnak tudása, még a czélhozju- tás vágyával sem párosulva biztosítja eléggé a czél megvalósulását. Belátjuk ezt, ha meggondoljuk, hogy a képződésnél aszándék ésvég- czél: fölötte távol esnek egymástól; ha belátjuk, hogy itt a végczél igen sokféle eszközök megszerzését, igen sok alárendelt célok meg- valósitását igényli. Menynyi munka, menynyi búvárkodás, a részletes ismereteknek mily nagy tömege, mily sokszori kiigazítása és feldolgozása nem szükséges arra , hogy elvégre tudományos főnek mondhassa magát valaki csak egyik, vagy másik tudománykörben is! ? Es az akarásoknak s cselekvéseknek minő sokasága, az indulatoknak menynyi megfékezése, a vágyak és hajlamok mily sokszori szabályozása és fegyelmezése nem szükséges arra, hogy végre az eszes akarat, az erkölcsi jellem létre jöhessen s megszilárdulhasson ?

S pedig, ki a végczélt nem csak óhajtja, hanem sikeresen akarja, annak akarnia kell a közben eső czélokat is, azok eszközeivel együtt; és bírnia kell azzal a lelkesültséggel, mely a nehézségeken meg nem törik, hanem azokon keresztül diadalra jut.

1*