Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
2 régi terhűnket s tovább folytatni pályafutásunkat. És merem hinni, sőt meg vagyok győződve, hogy ez az ifjúság részéről nem kény- tetve, nem kedvetlenül, hanem örömérzetek közt történik. Igen, mert a fejlettebbek már tudják, a fejletlenebbek sejtik, hogy a családi élet édes paradicsomában nincs maradandó hazájok , hanem egy, bár hidegebb légkörű, de magasb élet polgáraivá kell magukat fel- küzdeniök. Ez innepélyes óra, midőn elöljárók, tanítók és tanítványok mind együtt lehetünk; évi munkánknak, úgy szólva, derült reggele; az erőérzetnek, jóra, szépre buzdultságnak e magasztos pillanata: bizonynyal legalkalmasabb idő és állapot arra , hogy a meszsze- távolság miatt tán nem elég tisztán belátható czélunkat s annak eszközeit most teljes világosságba helyezzük, hogy aztán a mindennapi teendők közt is szemünk elől ne téveszszük. Lássuk tehát: mit várnak, mit követelnek azok a magasabb és még magasabb életkörök, melyekre előkészitni, melyekbe át- és fölvezetni a folyton megújuló ifjúságot — a tanoda feladata. Ha megkérdezzük a gyerekeik jövő boldogságáért élő-haló szülőket, hogy mivé, milyenné fejlődni óhajtják gyermekeiket: bizonynyal mindeniktől e választ nyerjük: „Óhajtásunk az, hogy gyermekeink értelmes, ha lehet tudományos, erkölcsös és munkás emberekké fejlesztessenek. És ezt anynyira óhajtjuk, hogy ha egyéb óhajtásaink tán mind teljesednének is, de ez egyben csalódnánk: szerencsétleneknek fognók magunkat érezni; mig ellenben, ha egyéb óhajtásainkban tán csalódnánk, de ez egy teljesülne, ez egy is elég arra, hogy szerencsétleneknek ne érezzük magunkat.“ De nem csak a szülők és rokonok, hanem a távolabb álló társadalom és állam is ugyanazt óhajtják Ezeknek is csak értelmes, tudományos, erkölcsös és munkás polgárokra van szükségük; ezek is csak ilyeneket várnak és követelnek a szülőktől és mindennemű képző intézettől, az életkörök fokozata szerint, a kunyhótól fel a palotáig. Csak enynyiből is eléggé világos tehát, hogy a tudomány , erkölcsösség és munkásság: az a hármas kincs, mire mindenki vágyakozik, mit az is, ki nem bírja, másban becsül és tisztel; enynyiből is világos, hogy a tanoda czélja , feladata egyéb nem lehet, mint az , hogy e hármas kincset a fejlődés alatt álló ifjúságnak mentői nagyobb mértékben birtokába juttassa.
