Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
17 hogy ma a legmagasabb fokon áll előttünk az önálló angol, franczia és német tudományosság és miveltség. Nem egyik a másiktól, hanem mindenik amaz egytől, az ó-kori klaszszilcus hellén és latin irodalomtól nyeré azt az ős-teremtő e rőt, a mely mindeniket szellemileg oly nagygyá tévé. No már, ha ezek a szellemük által oly hatalmas nemzetek mind onnan, az ősi forrásból mentettek éltető erőt, csak mi nem mcritenénk-e abból? Avagy a meszsze elágazó folyamnak torkolatában is oly üditő-e, oly éltető-e vize, mint forrásában? Amaz eredeti forráshoz kell eljutnunk nekünk, a legnagyobb fáradságtól sem kiméivé magunkat, hogy szellemi létünk életerőt nyerjen! Az is igaz, hogy a müveit nemzetek irodalmában az ó-kori klaszszikusok művei a legjobb forditásban élvezhetők. De a fordítás, még ha annál jobb is, csak fordítás mindig, a mi az eredetit soha sem a maga igazi eredetiségében adja viszsza. És már e fordításból egy harmadik nyelvre való fordítás, hogy az eredeti eszméből és gondolatból mit hagy meg, azt mindenki elképzelheti. Bizony, mindazoknak sürgetése, a kik az ó-kori remek-művekben rejlő eszméket és gondolatokat a modern miveit nyelvek útján akarják elsajátíttatni az ifjúság által, olyan formának tetszik nekem, mintha annak, a ki a derült nap fejlesztő és éltető melegét élvezni akarja, azt tanácsolnák, hogy tükörből vettesse azt magára. A modern, miveit nyelvek védői nem veszik észre főleg azt hogy azon törekvésükkel, hogy ezen nyelvek legyenek a gymnázi- ális képzésben a főtényezők, a nemzeti nyelv géniuszának megsemmisítésére törnek, habár öntudatlanul. Az élő nemzet nyelvének ugyanis megvan az a tulajdona, hogy nem csak eszméit, gondolatait adja oda, hanem az élő beszéd által külalakját, egész nyelvszerkezetét is rá erőszakolja arra, a ki vele huzamosabban tüzetesen foglalkozik, mielőtt nyelvérzéke kellően meg nem erősödött. Jól tudta 11. József császár, mit cselekszik akkor, midőn a német nyelvet parancsolta rá a magyar remzetre. És ha elődeink is oly hajlandók lettek volna, az élő idegen nyelvet az oskolába befogadni és társalgási nyelvül használni, mint ma hajlandók közülünk igen sokan: bizony, éppen a nemzet jobb felének kebléből halt volna ki a nemzeti szellem, a mint kihalt — fájdalom — mindazon magyar főurak kebléből, a kik a hatalom parancs-szavának egy vagy De nem csak a múlt, a jelen is szolÉs pedig szolÉrtesitS. 2 más érdekből meghódoltak. gáltat nekünk számtalan, hasonló szomorú példát.
